Írások

Tisztelt katolikus Testvérek, kedves Honfitársak!

A világot sújtó súlyos gondok, a szentföldi és ukrajnai háború láttán mi sem maradhatunk tétlenek.

Küldetésünk van, a békét megvalósítani magunkban, szűkebb, tágabb környezetünkben és a

világban!!!

Ferenc pápa újból és újból imára hív. Hozzá csatlakozva az Országos Lelkipásztori Intézet

nemzetünk és a világ békéjéért vállalt közös imára és böjtre szólít minden jószándékú embert,

“hiszen ebben a szellemi harcban a legfőbb eszközünk az ima és a böjt."

https://oli.katolikus.hu/ima-es-bojt-a-bekeert/

A 2023-as évet tekintve örömmel állapíthatjuk meg, hogy már visszatérő, elkötelezett vendég

papjaink vannak. Hála nekik, amiért otthoni munkájuk mellett vállalják az itteni szolgálatot.

A havi kettő genfi és egy lausanne-i miséken kívül hittanórát adnak, szentségeket szolgáltatnak ki,

több alkalommal érdekes beszámolót tartanak, valamint a távolból is figyelemmel kísérik,

támogatják Missziónk életét.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Diaszpóra Irodáját hatalmas köszönet illeti, amiért anyagi

támogatásukkal és szervező munkájukkal lehetővé teszik vendég papjaink jövetelét.

Köszönetet mondok az egész közösség számára, ahogy fogadjuk az atyákat, ahogy készülünk a

misékre és szolgálunk ki-ki a maga adottsága, lehetősége szerint. Hála a Misszió T anács tagjainak

odaadó, rendszeres munkájáért, a ministrálásért, a szép orgonajátékért és énekért, a gyönyörű

honlapért és Facebook oldalért, mindenféle készületért, jelenlétért és támogatásért, a karácsonyi

gyűjtésünk során tapasztalt bőkezű adományozásért.

Rendkívül gazdag évet zártunk. Öröm visszagondolni a sok közös szép alkalmunkra: minden

egyes szentmisére, köztük a húsvéti, karácsonyi kétnyelvű miséinkre, az ünnepi ökumenikus

szertartásokra, az elsőáldozásra, a zarándok kirándulásra, a bibliaórákra és még hosszan

sorolhatnám.

Mint minden év elején azzal a kéréssel fordulunk a kedves hívekhez, hogy anyagi

hozzájárulásukkal is támogassák a Misszió életét. Az adományok befizethetők a mellékelt

postaszelvény segítségével. Az éves tagdíj 65 chf, az önkéntes személyes adomány nagyságát

kinek-kinek saját belátására bízzuk. A havonta megjelenő Életünk katolikus újság éves előfizetése

35 chf postaköltséggel együtt.

Az anyagiakról elmondható, hogy négy éve élünk az MKPK adta pályázati lehetőséggel, ami a

külhoni diaszpóra csoportok megsegítésére irányul. A számunkra megítélt támogatás a

vendégpapok útiköltségét állja. Az egyéb kiadások fedezetére (pl. kápolna bér, papi honoráriumok,

nyomda- és postaköltségek stb.) továbbra is számítunk a személyes adományokra.A folyó év első felében az alábbi alkalmaink lesznek. A felsorolás előzetes tájékoztatás jellegű és

a későbbiekben pontosítandó.

● Február 4-én a szentmisén balázsáldás, majd jelmezes, fánkos farsangi mulatság

● Február 18-án mise, hamvazkodás, betegek kenete

● Március 3-án mise, közgyűlés

● Március 16-án szombaton nagyböjti zarándoklat

● Március 17-én ökumenikus szertartás nemzeti ünnepünk alkalmából, majd a Genfi Magyar

Egyesület által szervezett ünnepi megemlékezés

● Március 28-án nagycsütörtöki mise

● Március 29-én nagypénteki szertartás

● Március 31-én húsvéti szentmise

● Április 21-én mise Jó Pásztor vasárnapján, könyörgő nap a papi hivatásokért

● Május 5-én mise, édesanyák köszöntése, a társadalmi kommunikáció világnapja

● Május 19-én pünkösdi szentmise

● Május 20-án részvétel a zürichiek által szervezett pünkösdi zarándoklaton

● Június 2-án Úrnapi szentmise

● Június 16-án Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök évadzáró miséje, ünnepi

ebéd

● Lausanne-ban a következő dátumokon lesznek szentmisék 18 órakor a Servant

kápolnában: február 3., március 2., április 20., május 4., június 1.

A szentmisék és egyéb programjaink helyéről és idejéről tájékozódhatnak honlapunkon,

http://www.katolikus.ch, ami egyéb fontos információkat is tartalmaz Missziónk életéről.

Kérhetik felvételüket Facebook csoportunkba, valamint whatsapp csoportunkba.

Szeretnénk minden korosztályt megszólítani!

A gyermekeket továbbra is várjuk hittanra és ministrálni.

Keressük a lelkes fiatalokat is, akik bekapcsolódhatnak a kórusba, zenélhetnek, akik elkötelezettek

és nyitottak arra, hogy a bérmálkozás szentségében részesüljenek megfelelő felkészítést

követően.

A felnőtteket hívjuk a közösség sokféle szolgálatára!

Bátorítjuk beteg és idős testvéreinket, akik a szentmisén nem tudnak részt venni, hogy kérjék a

beteglátogatást, áldoztatást. Segítsünk nekik ebben!

Szólítsuk meg a nyitott szívvel járókát, hívjuk meg őket, jöjjenek közénk!

Bizalommal tekintek a 2024-es évre. Kívánom, hogy közösségünk krisztusi élettel teljes

legyen!

Továbbra is számítunk lelkes szolgálatotokra, imáitokra és ehhez a Szentlélek

megvilágosító erejét kérjük.

Tisztelettel és szeretettel,

Körmendyné Anna

elnök

“Dicsérjétek az Urat és áldjátok

És mondjatok hálát neki.

És nagy alázatosan szolgáljátok!”

Assisi Szent Ferenc Naphimnusz részlet

Hatvanöt éves

a Genfi Magyar Katolikus Misszió

*******

Történeti áttekintés

A magyar katolikus missziók a Svájci Püspöki Konferencia döntése nyomán alakultak közvetlenül az 56-os

szabadságharc után. Eredeti céljuk néhány év áthidalása volt, amíg a magyar menekültek megtanulják a helyi

nyelvet és beilleszkednek. Francia-Svájc kisebb városaiban a magyar nyelvű pásztorkodás apránként meg is

szűnt, Genf környékén (és Lausanne-ban) viszont a Misszió a mai napig folytonosan működik.

A genfi Misszió helyszíne eredetileg a belvárosi Szent Bonifác kápolna volt, de 1992-ben átköltöztünk a Genf-

Cointrin-i kápolnába, ahol a helyi adottságok lényegesen jobbak a közösségi élet ápolására, és ahol azóta is

élvezzük a helyi, svájci katolikusok vendégszeretetét.

A Genf-Cointrin-i kápolnában tartunk rendszerens magyar nyelvű szentmisét. A belső faburkolat melegsége az otthoni

vagy erdélyi kápolnák emlékét idézi fel. Jobbra: Közös ebéd a kápolna melletti közösségi teremben.

A szentmiséken résztvevő hívek száma eredetileg jóval száz fölött volt (nemzeti ünnepek alkalmával akár

kétszázan is), de ez a szám az évek során, a svájci életközösségbe történő beilleszkedés (vegyes házasságok)

és egyéb hatások okán fokozatosan csökkent. A 2019-es Covid pandémia előtt a résztvevők száma 45 és 50

között ingadozott.

A vasfüggöny felszámolása óta a közösség összetétele is gyökeresen megváltozott. Akik ma érkeznek,

már nem menekültek, hanem többnyire fiatal családok vagy egyedülálló személyek, akik tanulmányaik

folytatására, vagy munkavállalás céljából érkeznek Genf környékére, átmenetileg vagy huzamosabb időre. De

az igény változatlan: a hitélet anyanyelven történő és hagyományainknak megfelelő gyakorlásának vágya

töretlen, és ennek biztosítása a Misszió elsődleges feladata.

• Az első évtizedekben (1957-1995), a Misszió irányítását Svájcban letelepedett magyar papok látták el,

akik a svájci katolikus egyház anyagi támogatását élvezték. Kiemelkedő munkát végzett a pálosrendi

Rába Lukács atya, aki nyolc év börtön és szénbánya után 1956-ban az USA-ba került. Onnan jött

Francia-Svájcba, ahol 1962-től 1995-ig volt lelkipásztorunk, amíg rendfőnöke vissza nem hívta Budára.

Az ő távozása komoly változást okozott a Misszió működésében. A svájci egyház anyagi támogatása

megszűnt, és a Misszió ettől fogva, mint „önálló” intézmény folytatta tevékenységét: a működéshez

szükséges anyagi hátteret, évről évre, kizárólag a hívek nagylelkű adakozása biztosította.

Az állandó papi jelenlét hiányának ellensúlyozására megnövekedett a laikusok szerepe és felelőssége. A

Misszió 1995-ben a svájci polgári törvénykönyv értelmében „egyesület” lett, ami számunkra jogilag biztos

keretet nyújtott; a célt világosan megjelölte, egyszerű működési szabályokat, ellenőrizhető könyvelést ésadómentességet biztosított1

. A Misszió teljes jogú tagja minden huzamosan Genfben vagy környékén

tartózkodó magyar ajkú katolikus. A Missziós Tanácsot a Közgyűlés választja meg kétévenként. A közelmúlt

örvendetes fejleménye a Tanács fiatalodása és a nők növekvő szerepvállalása. A Tanácson belül, az

egybehangolás szerepét az elnök és két alelnök látják el, míg az adminisztrációs feladatokat (pl. pénztárosi,

könyvvezetői, ellenőrzői hatásköröket stb.) a Misszió tagjai közül kiválasztott személyek végzik.

• A gondtalan 38 év után két fiatal lelkészt kaptunk: Ft Mátyás Imrét 1995-től 2000-ig a Pécsi

Egyházmegyéből, 2000-től 2009-ig pedig Ft Popa Pétert Nagyváradról. Mindketten a Fribourgi

Egyetem Teológiai Karán tanultak tovább, a hétvégeket ránk fordítva. Kéthetente tartottak magyar

szentmisét Genfben, Lausanne-ban, Fribourgban és Bernben, és a négy közösség együttesen

gondoskodott a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokról. - Ez a lehetőség egyébként ma is

fennáll, ha találunk olyan magyar lelkészt, akinek vannak alapvető francia nyelvismeretei, és

akinek a külföldi szolgálatát hosszabb-rövidebb időre engedélyezi a felettese.

• Popa Péter távozásával 2009-ben egyik napról a másikra pap nélkül maradtunk, és ekkor az

„útkeresés” igen nehéz időszaka következett. Egy éven keresztül különböző (lengyel és indonéz

származású) Verbita atyák látogattak el hozzánk szentmisét mondani magyar nyelven (!), míg végre,

2010-ben, az esztergomi Ferences atyák személyében komoly és állhatatos támogatókra nem

találtunk. Ők egy évtizeden keresztül vállalták kéthetente a fárasztó utazást „fapados” repülőn

Genfbe. A szállásról és ellátásról a Misszió néhány családja gondoskodott. Ennek a biztosnak

mondható állapotnak 2020-ban a COVID pandémia okozta utazási tilalmak vetettek véget. Stipitz

Árpád, Reisz Pál, Tokár János (és alkalmanként más) ferences atyák állhatatos munkájának

köszönhető, hogy a Misszió ma is él és folytatja magyarság megőrző vallási és kulturális tevékenységét.

A Misszióban szolgáló papjaink közül, balról jobbra: Rába Lukács atya (1962-1995), Ft Mátyás Imre (1995-2000),,

Ft Popa Péter (2000-2009), Stipitz Árpád atya (2010-2019)

A COVID járvány igen megnehezítette a Misszió folytonos működését. Az utazási tilalmak miatt elmaradtak a

ferences atyák látogatásai; de amíg lehetett, összejöttünk vasárnaponként a kápolnában, ahol kivetítőn

követtünk egy-egy magyarországi „online” szentmisét; és amikor a svájci egészségügyi hatóságok megtiltották

a nagyobb létszámú gyülekezést, saját otthonunkba szorulva és a „Zoom” rendszer segítségével követtünk

magyar szentmisét és tartottuk egymással a kapcsolatot.

A nehézségek hatására, a Misszió tevékeny tagsága igencsak megcsappant. A járványt megelőző években

(2010-2019) a szentmisék látogatottsága átlagosan 45-50 fő; ez a szám a „táv-miséken” 15-20-ra csökkent és

a szeptemberi újrakezdés óta sajnos még nem érte el a járvány előtti szintet. A perselypénzek elmaradtak, a

hívek anyagi támogatása megcsappant, és már-már a tartalékok felélése fenyegetett, amikor hathatós

segítséget kaptunk a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatától az „1+1

1 Első csatolás: A Misszió Alapszabályapályázat” keretében; és ma, az anyagi támogatáson túl, ők segítenek felkutatni azokat a magyarországi

papokat, akik vállalni tudják egy-egy hétvégére a genfi látogatást.

• A járvány csitulásával lassan feloldódtak az utazási és gyülekezési megszorítások, és 2021

szeptemberétől ismét a Cointrin-i kápolnában tarthatjuk a vasárnapi szentmiséket. Az elmúlt egy év

alatt eddig 10 papi személy látogatott el hozzánk Magyarországról. Nagy ritkán előfordult, hogy svájci

pap segítségét kellett kérnünk, aki franciául misézett, mi pedig magyarul imádkoztunk és énekeltünk.

– Az egyik ilyen alkalommal Mgr Pierre Farine nyugalmazott segédpüspök vállalta a szentmisét, akivel

évtizedeken át baráti kapcsolatot ápoltunk, és aki azóta is nagyra értékeli a Misszió kitartó munkáját.

A 2022 szeptemberében induló új évad fő feladata: visszahozni a hívek sorába azokat, akik az elmúlt nehéz

évek alatt lemorzsolódtak; és ehhez a munkához kérjük továbbra is a hívek, az ide látogató papok és a

Magyar Püspöki Konferencia hathatós támogatását.

A Misszió tevékenységéről

Hitéleti tevékenységek

A közösség hitéletében kiemelkedő szerepe van a vasárnapi magyar nyelvű szentmisének (és a szombat esti

mise Lausanne-ban). A mise előtt lehetőség van a szentgyónás elvégzésére. A szentmise után egy pohár bor,

kávé és házi sütemény fogyasztása mellett találkozunk a vendég-pappal és egymással. Néha együtt maradunk

közös ebédre is. Ez a barátságos együttlét a közvetlen kapcsolattartás legfontosabb eszköze; ilyenkor

megbeszélhetjük közös (és személyes) ügyeinket, örömeinket, gondjainkat.

Néha keresztelőre kerül sor, és sajnos temetésre is. Az elsőáldozók felkészítését általában az ide látogató pap

végzi, a Misszió néhány tagjának segítségével. Igény szerint, jegyesoktatásra is sor kerül. A betegek, idősek és

magányos személyek felkarolását a vendég-pap és a hívek közösen végzik.

Közösségépítés

Évente legalább egy alkalommal közgyűlést tartunk. Ilyenkor terítékre kerülnek a Misszió jelenét és jövőjét

érintő fontos kérdések, teendők és tervek. Kétévenként „tisztújítás” történik, amikor a Misszió életétleginkább befolyásoló szerepkörök kiosztására és az elnökség két évre szóló megválasztására, illetve a

megbízatások megújítására kerül sor.

Húsvét előtt háromnapos lelkigyakorlatot („triduum-ot”) tartunk, melynek keretében meglátogatunk egy-egy

közeli zarándok-helyet, és „keresztutat” járunk.

Húsvéti zarándoklat a svájci Font községbe 2022-ben. A kápolna nevezetessége, hogy a benne elhelyezett Kersztút stációi régi

szőlőtőkékből lettek kifaragva.

Évente egyszer, a nyár elején „Szent László búcsút” rendezünk, ahol vendégül látjuk a teljes Genf-környéki

magyar közösséget és svájci barátainkat. Rendszeres vendégként köszönthetjük a Genfben székelő püspöki

helynök urat, úgymint a berni és genfi magyar diplomácia számos képviselőjét. Az egész-napos program

szentmisével kezdődik, majd pedig közös étkezések, kulturális programok, vetélkedők, zenés műsorok és

„táncház” következnek, ahol a jelenlevők apraja-nagyja megtalálja számítását. A rendezésben kivették a

részüket az esztergomi ferences atyák és a velük érkező segítők, akik leginkább a konyhamesterek szerepét

vállalták. A búcsú kiváló alkalmat biztosított a Misszió széles-körű bemutatásához. - Ennek a hagyományos

találkozónak a COVID járvány ideiglenesen véget vetett, de lehetőség szerint újra indítjuk ezt a jól bevált

közösségépítő feladatot.

Szent László búcsú 2018-ban: gyermeksarok; táncház

Zarándoklatok, közös utazások

• A Misszió egy csoportja részt vett a római zarándoklaton, amit Szent II.János-Pál pápa hirdetett meg a

világ katolikus hívei számára a 2000-es „Szent év” alkalmából. Maradandó élményt jelent a résztvevőkszámára a „Magyar mise”, aminek keretében a Szentatya fogadta a magyar papság képviselőit és a

zarándokokat, és lehetőséget adott személyes találkozásokra is.

Szent II. János-Pál pápa köszönti a magyar zarándokokat és fogadja a Misszió tagjainak személyes üdvözletét.

• 2004-ben csoportos utazást rendeztünk a spanyolországi Santiago de Compostela híres

zarándokhelyre, Ft Mátyás Imre vezetésével, amin közösségünk kb. 15 tagja vett részt. (vannak

képeink?)

• Rendszeresen részt veszünk – más magyar csoportokkal együtt – az évente megrendezett,

körmenettel és magyar szentmisével gazdagított zarándoklaton Siebeneichben, a svájci hegyek között.

Kápolnája Máriapócs kegyképének hű másolatáról híres. Nem tudjuk, mikor és miért került oda a

Könnyező Szűzanya.

• A Misszió minden évben részt vesz a genfi Notre-Dame bazilikában a „ Népek miséjén”, az olasz,

spanyol, angol német, horvát, francia és természetesen magyar nyelvi közösségek színes

találkozóján.

• 2011 szeptemberében Stipitz Árpád atya felvidéki körutat szervezett a Misszió tagjai számára. A

buszos kirándulás Esztergomból indult, ahol részt vettünk a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium

alapításának nyolcvan éves jubileumi ünnepén és ahol Paskai László bíboros-érsek úr fogadott

bennünket. A körút során bejártuk a Felvidék gyönyörű tájait, a festői „bányavárosokat” és virágot

helyeztünk Kassán II. Rákóczi Ferenc sírjára.Ezek után a Zemplén hegységen keresztül, Gyöngyös

érintésével érkeztünk Budapestre. Árpád atya egy személyben látta el a sofőr és az idegenvezető

szerepét.

A Misszió szoros kapcsolatot ápol a Genfi Katolikus Egyházzal és a Cointrin-i helyi közösséggel; a Genfi Magyar

Egyesülettel (GME), a Genfi Magyar Kulturális Központtal (GMKK), a genfi Sík Sándor Cserkészcsapattal,

úgymint a Genfi Protestáns Gyülekezettel. Tevékenységünket számos közös program jellemzi. Igen fontosak

a közös megemlékezések a nemzeti ünnepeinken. Szent Miklós ünnepén vagy karácsony táján mindig

számíthatunk a cserkészek szereplésére a szentmise keretében.

Genfi közösségünk rendszeresen fogad európai vagy svájci körútját járó magyarországi művészeket, akik egy-

egy előadással gazdagítják a Misszió kulturális életét.

• 2008-ben Jókai Annát fogadtuk irodalmi körünkben, ahol előadást tartott regényeiről, írói

tevékenységéről;

• 2017-ben Kiss Eszter, a budapesti Katona József Színház színművésze tartott irodalmi estet Arany János

születésének 2oo. évfordulója alkalmából;

• 2018-ban fellépett a Cointrin-i kápolnában a Halászi Szent Márton Általános Iskola gyermekkórusa, aki

a 2017-ben megjelent, Oscar díjjal kitüntetett „Mindenki” c. rövidfilmben vállalt kitűnő éneklésével

világhírre tett szert.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külföldi Lelkipásztori Szolgálata támogatásával került sor három

kiemelkedő kulturális eseményre:

• 2019-ben Csádi Zoltán színművész irodalmi műsorával emlékeztünk Sík Sándor pap-költő születésének

130. évfordulójára, a 35 éve Genfben működő Sík Sándor Cserkészcsapat közreműködésével;

• 2020-ban Pilinszky János születésének centenáriuma alkalmából az Ars Sacra Alapítvány művészeti és

kulturális programokkal készült 11 európai nagyvárosban, a diaszpóra magyarsága számára. Iancu

Laura költőnő Pilinszky-estjét, Kirkósa Tünde gordonkaművész zenei aláfestésével, sajnos csak

kivetítőn követhettük a Covid-járvány miatt.

• 2021-ben, az Ars Sacra Alapítvánnyal együttműködve került sor a svájci körútját járó, népszerü

Misztrál Együttes három tagjának (Heinczinger Miklós, Tóbisz Tinelli Tamás és Török Máté) „Gyöngyöt

az embernek” című verses és énekes fellépésére a Cointrin-i kápolna közösségi termében.

Balra: Emlékezés Sík Sándor pap-költő születésének 130. évfordulójára a genfi „Sík Sándor Cserkészcsapat”

közreműködésével. Jobbra: a „Misztrál” együttes tagjai, svájci körútjuk genfi állomása során.Segélyakciók

A Misszió több alkalommal rendezett gyűjtést rászoruló személyek megsegítésére. Egy alkalommal komoly

pénzösszeggel járultunk hozzá egy erdélyi asszony szervátültetésének kiadásaihoz. Több alkalommal

támogattunk szegény sorban élő kárpátaljai családokat (egy alkalommal személyre szabott „szeretet-

csomagokat” küldtünk karácsonyra. Idén, gyűjtésünkkel hozzájárultunk a Lázár Lovagrend akcióihoz a

kárpátaljai menekültek megsegítésére.

Közösségünk egyik tagja személyes kapcsolatot ápol a Genfben székelő Lord Michelham Alapítvány vezetőivel.

Az alapítvány célja a fogyatékkal élő, vagy idős és beteg személyek rehabilitációjára szakosodott intézmények

támogatása. Az illető személy közvetítésével több magyarországi intézmény pályázott és járt sikerrel.

Jeles napok (szemelvények)

• 2017-ben, genfi tartózkodásuk alkalmával, megtisztelték közösségünket: Palánki Ferenc római-

katolikus megyéspüspök, Fekete Károly református és Kocsis Fülöp görög-katolikus püspök urak, akik

vasárnapi szentmisét mutattak be a Misszió kápolnájában.

• Ft Reisz Pál ferences atya, aki rendszeresen utazott Esztergomból Genfbe szentmisét tartani, azzal

tisztelte meg közösségünket, hogy a mi kápolnánkban mutatta be „aranymiséjét”. A jobboldali

fénykép az ünnepi szentmisét követő fogadáson készült a Kulturális Központ könyvtár-termében (a

kápolna alagsorában).

2021. okt. 23:-án, az 1956-os szabadságharcra emlékezvén, megkoszorúztok a Genfben nemrég

felállított „Szabadságszobrot” (Párkányi Raab Péter, Kossuth-dijas szobrászművész alkotása).

A 2002-től napjainkig benyújtott és eredményesen végződött pályázatok közül a legfontosabbak,

összesen kb. félmillió svájci frank értékben:

o Gondviselés Háza, Fertőd: Idősek otthonának rehabilitációs munkálatai (a Máltai

Szeretetszolgálat működtetésében);

o Csilla Gondviselés Háza, Pécs: Fogyatékkal élők szociális szállodájának felépítése és

használatba vétele (a Máltai Szeretetszolgálattal működtetésében);

o Esztergomi Ferences Rend, Idősek Otthona: átépítés és teljeskörű felújítás;

o „Gyermekek Falún” Alapítvány, Nagykanizsa: Fedett lovarda építése fogyatékkal élő

gyermekek terápiás foglalkoztatására (a Ferences Rend működtetésében);

o Mécses Szolgáló Közösség Egyesület, Mezőberény: Cipőipari létesítmény (800 m2)

átalakítása és akadálymentesítése, autista és megváltozott képességű személyek

dolgoztatására.

Készült:

A Magyarország Barátai Alapítvány találkozójára

Budapest, 2022 szept. 16-18.

Szerkesztette: Igó-Kemenes Péter

Isten markában...

A ferences atyák tizenegy éve vezetik a genfi magyar katolikusok hitéletét

A mi kis genfi magyar katolikus közösségünk talán joggal érezhette úgy, mintha a

Jóisten egy kicsit a markában is tartaná. Lelkiéletünket több évtizeden keresztül előbb

velünk, majd a közelünkben élő magyar pap irányította, így állami segítség nélkül is

a lelkipásztori tevékenység biztosítva volt, Genfben és Lausanne-ban egyaránt.

Aztán 2009-ben váratlanul kezdtünk kicsúszni a védő ujjak közül, hirtelen katolikus

pap nélkül maradtunk.

Egy bő félévig Magyarországon tevékenykedő verbita atyák segítségével

folytathattuk hitéletünket, és bár ez az időszak igen színes volt (magyarul tökéletesen

tudó két lengyel és egy indonéz (!) pap járt ki hozzánk), tudtuk, hogy ez csak

átmeneti megoldás lehet. De az Isten minden szükséget szenvedőnek kezet nyújt, igaz

csak kevesen veszik ezt észre. Így kapott utánunk is, berni közvetítéssel utat találtunk

az esztergomi ferences rendi papokhoz, és 2010 február 20-án Árpád atya öles

termete megjelent a Cointrin-i reptér kijárójában.

És kialakult az a lelkipásztori rendszer, ami akkoriban rendkívül szokatlan volt, de

mára Európában és talán szerte a világban ez lett a bevett szokás a diaszpórában élők

támogatására. Szeptembertől júliusig havonta kétszer iderepült hozzánk egy-egy

ferences pap, vártuk a repülőtéren, megszállt egy családnál, elvittük a misékre

(Lausanne-ba majd másnap Genfbe), majd hazarepült. A papjaink Budapestről,

Szombathelyről, Sümegről, de főleg Esztergomból jöttek, jó kis logisztikai feladat

volt félévre előre megtervezni, ki, mikor jön (hogy olcsóbb legyen a repülőjegy),

kinél száll meg stb... Ez remekül működött, e tíz év alatt talán kétszer-háromszor

maradt el mise, váratlan betegség vagy pl. az izlandi vulkánkitörés miatt.

És jöttek a ferences papok, a leggyakrabban Árpád atya, Pál atya, János atya, néha

még Milán atya, de egyszer-kétszer még tábori pap is akadt. Biztonságot, stabilitást

hoztak az életünkbe és új színt, mert mindegyik papunk más egyéniség. Tanítanak/

tanítottak is papi hivatásuk mellett, ki matematikát, ki földrajzot vagy történelmet;

széles látókörrel rendelkező emberek, akik mindennap megélik a rend Pax et bonum

jelszavát. Ahogy említettem, mindegyik papunk más, mert van, aki mély történelmi

távlatokat érint, van, aki pragmatikusan praktikus, és van, aki pengeéles logikával

kalauzol hitünk rejtelmeiben; de hogy milyenek is igazából a mi papjaink, arra hadd

meséljek el két kis történetet.

X atyát vártam reptéren, hogy elvigyem a szálláshelyére. Azon kevés téli napok

egyike volt, amikor jócskán mínuszba csúszott a hőmérő higanyszála, és lám, megjön

a mi papunk, felső vastag ruhája csak egy pulóver, semmi más. Bizonygatta, hogy ne

aggódjam, nem fázik. De a szállásadók egy szép kiskabátot erőltettek rá, abban

vittem ki vasárnap a repülőhöz.

Mit ad Isten, két hét múlva pont nálunk szállt meg ugyanez a pap, így megint én

vártam. Megismétlődött a már átélt jelent: a kinyíló ajtóban ugyanaz a pulóver jelent

meg.- Hát hol maradt az a kabát?

- Valakinek sokkal nagyobb szüksége volt rá!

Y atyával beszélgetünk a Lausanne-ba vivő úton. Kérdezem egy ismerősről, akit a

sors vezető helyzetbe hozott, hogyan boldogul?

- Nagyon ügyesen. Talán az az egy kis gond van vele, hogy mindent, de mindent meg

akar oldani ő maga, pedig hagyni kellene a Jóistenre is valamit.

Hát, hogyne szerettük volna meg a papjainkat, ahogy eddig is emlegettem, a “mi

papjainkat”. A lelkipásztori feladatokon túl (a misézés mellett például: jegyesoktatás,

esketés, temetés, beteglátogatás vagy elsőáldozásra való felkészítés) a közösségünk

aktív tagjaivá váltak, besegítettek a nemzeti vagy egyházi ünnepek megrendezésében,

és a hagyományos Szent László-napi búcsúinkat sem tudtuk volna már megszervezni

az “esztergomi kontingens” segítsége nélkül.

Emlékezetes zarándokutak jöttek egymás után és lelkigyakorlatok, sőt még közös

kirándulásokat is szervezhettünk; máig emlegetjük azt a felvidéki túrát, ahol maga

Árpád atya volt az idegenvezetőnk, de ott voltunk Esztergomban a 80 éves Temesvári

Pelbárt Ferences Gimnázium ünnepségén is.

A mi kis közösségünk oly sokat kapott a ferences papjainktól, érthető tehát ha

szerettük volna méltó módon köszönteni őket kapcsolatunk 10. évfordulóján, ami

dátum szerint 2020 február 20-án lett volna. Tervezgetni is kezdtünk tehát jó előre,

hogyan és mikor lenne a legalkalmasabb, mert meg szerettük volna hívni Genfbe

mindegyik ferences papot, aki valamikor is nekünk misézett. Síszünetben nem lehet,

húsvét táján a legtöbb pap nem jöhet, maradt tehát a tervezett búcsú dátuma, az lesz a

legjobb, és akkor majd a búcsúval egybekötve egy szép ünnepséget tartunk.

A sors közbeszólt, új vészhelyzet támadt a világban, nem lehetett ünnepelni, de ki is

gondolt volna ünneplésre, amikor rokonok, barátok, ismerősök életéért aggódott

mindenki. Elmaradtak az utazások, hosszú évek után fájóan furcsa volt pap nélkül,

misék nélkül, a közösség nélkül élni. De lám, milyen igaz, ha a Jóisten becsuk egy

ajtót, akkor kinyit egy ablakot. Csak észre kell venni ezt az ablakot és meg kell

ragadni az alkalmat: internetes miséket kezdtünk szervezni.

Már elég régóta lehet interneten szentmisét követni, de hadd legyek egy kicsit büszke

magunkra, különösen a közösségünk hölgytagjaira, akik mindezt kitalálták, mert a mi

internetes szentmisénk teljesen egyedi. Engedélyt kértünk és kaptunk, hogy két-

három fő a templomunkból jelentkezzen be a mise idejére, ők énekelnek,

harmóniumon játszanak. A miséző pap (leginkább Árpád atya) Sümegről vagy

Esztergomból celebrál, a hívek pedig interneten követik. (Szinte hihetetlen, de volt,

hogy négy országból is csatlakoztunk!) Aki felolvas az szót kap, különben mindenki

némított mikrofonnal vesz részt a misén, amely ha nem is adja teljesen vissza az élő

szertartás hangulatát, de működik, hiányt pótol és összetart, hiszen olyan jó az

ismerős arcokat újra látni és együtt hallgatni a szentmisét. Aztán a sikeren

felbuzdulva léptünk megint egyet, és elkezdtünk internetes bibliaórákat is tartani.Amikor erre a cikkre készülődtem, körbekérdeztem a genfi katolikus közösségünk

tagjait a ferences papjainkról. Mi több, a ferenceseket is megkérdeztem arról, hogy

ők hogyan élték meg ezt az akkor tíz, mára már tizenegy esztendőt. A kapott válaszok

összefésülése hosszabb terjedelmű cikket eredményezne, ezért most csak egy

válaszból idézek. Bölcs barátunk mondta, hogy az elmúlt tíz évben közösségünk

összetétele gyökeresen megváltozott. Sok régi hívőtől kellett elbúcsúznunk és sok új

fiatal jött ide a Kárpát-medence országaiból. Lelkipásztoraink mintha eljöttek volna a

távol legelésző bárányok után...

Rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat hoznak: ferences papjaink interneten

keresztül is össze tudják terelgetni báránykáikat.

Amíg ez a válság tart addig ünneplésre gondolnunk sem lehet, de legalább ebben a

kis cikkben megpróbáltam úgy írni a mi papjainkról, ahogyan a közösségünk gondol

rájuk: tisztelettel, szeretettel, hálával.

Adná a Jóisten, hogy ferences barátainkkal együtt még soká érezhessük a keze

melegét!

Tüzes Péter

Vie de l'Eglise à Genève – avril 2015

La Communauté catholique hongroise de Genève est liée à l'aviation

A Cointrin, non loin de l'aéroport, dans la chapelle dédiée à Notre-Dame de Lorette,

Patronne des aviateurs selon un Bref du pape Benoît XV (1920), on peut admirer dans la

pénombre un retable d'Alexandre Cingria ainsi décrit par Mgr Marius Besson, en 1938, lors

de la bénédiction de l'œuvre alors installée dans le chœur, au-dessus de l'autel:

"Dans un ciel très sombre, lourd de nuages, la Vierge étend ses bras protecteurs tandis que

des avions dans un coin de ciel bleu s'élèvent dans l'azur….".

De nos jours, cette chapelle est plus que jamais liée à l'aviation puisque deux prêtres

franciscains d'Esztergom, à une soixantaine de kilomètres de Budapest en Hongrie, viennent

deux fois par mois par un vol EasyJet y célébrer la messe en hongrois pour la Communauté

Catholique hongroise de Genève. Ces prêtres en profitent pour se déplacer jusqu'à

Lausanne. Les billets d'avion Budapest – Genève sont pris en charge par la communauté et

les prêtres sont également logés par la communauté.

! Le retable d'Alexandre Cingria

"Les hongrois sont très attachés à leur langue maternelle. En effet, cette langue est le ciment

de notre identité nationale et, qui parle hongrois est hongrois. Notre communauté est

également ouverte aux ressortissants de langue hongroise des états limitrophes de la

Hongrie dans laquelle cette langue est parlée", nous dit Peter Igo-Kemenes, président de

celle-ci.

Elle a été fondée en 1957, suite à la révolution de 1956 à l'issue de laquelle de nombreux

hongrois émigrèrent à l'Ouest. "Nous en sommes maintenant à la troisième génération et il

n'y que peu de survivants de la vague de 1957. La fréquentation de la chapelle a

progressivement diminué jusqu'en 1989, jusqu'à la chute du Mur de Berlin, moment à partir

duquel une nouvelle vague d'émigration a vu le jour. L'objectif alors n'était plus de fuir le

totalitarisme mais de rechercher de meilleures conditions d'existence à l'Ouest. Le nombrede jeunes a augmenté, venant étudier en Suisse, et ils ne sont pas politisés comme leurs

aînés", ajoute Peter Igo-Kemenes.

La communauté compte actuellement 2'000 personnes. De 250 à 300 personnes soit

quelque 70 familles environ prennent une part active à la vie de la communauté, notamment

aux fêtes et manifestations qui sont régulièrement organisées à la chapelle. Chaque messe

rassemble 70 personnes.

A ses débuts, la communauté recevait l'aide de l'ECR qui finançait un prêtre hongrois. "Puis,

en Suisse, les petites communautés ont été peu à peu intégrées et cet arrangement a pris fin

il y a une quinzaine d'années. Un prêtre itinérant est alors venu de Fribourg. A noter

également que la communauté était alors accueillie à St-Boniface, aux côtés de la

communauté allemande. Mais nous avons pu nous déplacer à Cointrin où la chapelle, d'un

esprit tout transylvanien, nous a tout de suite plu. L'accueil des catholiques de Cointrin a été

très généreux, je tiens à le souligner, et nous en avons tous été très touchés", fait valoir

Peter Igo-Kemenes. Effectivement la chapelle est peu commune et a eu les honneurs de la

Tribune de Genève l'automne dernier.

Par ailleurs, "l'atmosphère des lieux est très conviviale, la salle communautaire nous permet

d'organiser des rencontres".

Quel avenir pour cette communauté ? "La pression du temps s'abat sur chacun de nous. Je

suis arrivé en Suisse en 1971 et j'ai aujourd'hui 72 ans. Les tâches sont portées par des

personnes plutôt âgées mais nous nous efforçons de rester dynamiques. Nous organisons

des pèlerinages, notamment à Esztergom, mais notre fonctionnement reste basé sur le

mode de la nécessité. La communauté hongroise catholique de Fribourg nous a ouvert ses

portes et nous tâcherons de travailler avec elle en continu dans le futur".

!

Peter Igo-Kemenes a quitté la Hongrie en 1944, à l'âge de un an. Après avoir passé son bac

en Allemagne, il a poursuivi ses études scientifiques en Belgique et a rejoint le CERN, à

Genève, en 1971, où son poste actuel (de retraité) est celui de Senior Scientific Advisor à

l'Open Access Section.

ESZTERGOMI FERENCESEK GENFBEN

A genfi repülőtér közelében 75 évvel ezelőtt

kalauzolt bennünket a felvidéki bányavárosokon át

épült egy fából ácsolt kápolna a pilóták, gépészek,

egészen Kassáig.

forgalom-irányítók és családjaik számára. Az

Valóban úgy érezzük, hogy a szórványban élő

akkori gyepes kifutópálya és fabódék helyét ma

magyar katolikusok lelkipásztori ellátásának egy

egy interkontinentális repülőtér foglalja el, és a kis

rendkívüli új formája valósul meg minálunk, a

kápolnát is emeletes lakóházak és irodaépületek

ferences atyák fáradságot nem ismerő munkája

veszik körül. A régi oltárképet, amin angyalok és

által. Mi elvileg a Fribourg, Lausanne és Genf

viharfelhők között repkedő korabeli repülőgépek

területeit magába foglaló svájci püspökséghez

idézik fel a légiközlekedés hőskorát, azóta félre

tartozunk. Bár szívélyes viszonyt ápolunk a helyi

tették és helyére egy faragott feszületet állítottak

püspökséggel, egyházjogilag sajnos nem tartozunk

az egykori repülősök unokái.

a svájci egyházhoz, és ezért semmiféle anyagi

Ha ma valaki Genfben magyar nyelvű szent-

támogatásban sem részesülünk.

misét szeretne hallgatni, akkor ebbe a kápolnába

jöjjön el, ugyanis, ez a kápolna szolgál ma ottho-

nul a Genfi Magyar Katolikus Misszió közösségi

életének. A magyar nyelvű szentmiséknek ma is

köze van a légiforgalomhoz, miséző papjaink

ugyanis repülővel érkeznek péntek este a

Budapest-Genf fapados járattal.

Stipitz Árpád ferences atya szervezi az évi

programot és legtöbbször ő maga vállalja a hétvégi

utazást is, ha az esztergomi gimnáziumban végzett

számos egyéb feladata mellett erre is telik ideje.

Máskor pedig a gimnázium korábbi igazgatói,

Reisz Pál atya vagy Tokár János atya vállalja a

fáradságos utazást. Időnként Radics Dávid atya,

Lukovits Milán atya, Tóth Damján atya vagy az

egykori esztergomi diák, Kótai Róbert tábori

lelkész látogat el hozzánk.

A ferences atyák nagy odaadással és rendsze-

rességgel látják el lelkipásztori feladatukat: az

elmúlt négy és fél évben egyetlen alkalommal sem

maradt el meghirdetett szentmise!

Genfben minden hónap első és harmadik vasár-

napján, valamint nagyobb katolikus ünnepeken

van szentmise, előtte való szombaton este pedig a

szomszédos Lausanne-ban. Egy-egy ilyen hét-

végén sor kerül betegekeink látogatására, jegyes

oktatásra, keresztelőre, elsőáldozásra és temetésre

is. Rendszeressé vált a húsvét előtti lelkigyakorlat

és egy-egy zarándokút is: most éppen Rómába és

Assisi-be készülünk.

Immár évek óta a hagyományos Szent-László

búcsút is az esztergomi ferences atyák és diákjaik

segítségével szervezzük. Egyik 1956-os ünnepsé-

günk alkalmából, melyet rendszerint szentmisével

és ökumenikus liturgiával kezdünk, Genfben már

bemutatkozott a gimnázium színjátszó köre is. Az

idén ismét ők voltak nálunk.

A ferences atyák meghívására mi is ott lehet-

tünk az Esztergomi Ferences Gimnázium fennállá-

sának 80. évfordulója alkalmából rendezett nagy-

szerű ünnepségen, melyet követően Árpád atya,

A Genfi Magyar Katolikus Misszió immár 15

esztendeje a saját lábán kell, hogy megálljon, és a

hívek adományaiból tartja fenn magát. Kötődése

az Egyetemes Egyházhoz kizárólag az esztergomi

ferences atyák révén valósul meg.

Genf városa ma is a fejlődés útját járja a diplo-

mácia, kutatás, oktatás és üzleti élet egyik európai

központjaként. A mintegy 2500 főre tehető magyar

közösség állandóan megújul, így továbbra is

komoly igény van magyar nyelvű lelki gondozásra.

Számunkra jelenleg az esztergomi ferences

atyák rendszeres látogatása látszik az egyetlen

lehetséges megoldásnak. Hála Istennek, az ő áldo-

zatos munkájukra a továbbiakban is számíthatunk!

aki egyébként földrajz szakos tanár, végig

Mercz László (Genf)

Utazás Esztergomba, Felvidékre

Felejthetetlen utazáson vehettünk részt a ferences atyák jóvoltából. Az alkalmat az esztergomi

ferences gimnázium alapításának nyolcvanadik évfordulója szolgálta, melynek megünneplésére mi is

meghívást kaptunk.

A repülőtérről a pilisi hegyeken keresztül kanyarog az út Esztergom felé. Itt Árpád atya fogadott

minket és egyenesen a „pincesorba” vitt, ahol áldomással kezdtük közös utazásunkat.

Szeptember 10-én, szombaton reggel, a ferences rendház templomát zsúfolásig megtöltötték a nagy

múltú iskola régi és új diákjai. Felemelő, szívet-lelket melegítő élmény volt számunkra az ünnepi

szentmisén való részvétel: a sok szép arcú fiatal éneke, Paskai bíboros úr múltba tekintő és előre

mutató szavai, és a négy nyolcvan-esztendős öregdiák tanúságtétele.

Beszélgetés Paskai bíboros úrral az ünnepi vacsora előtt

A délután folyamán részt vettünk az iskola ünnepi közgyűlésén, majd pedig az újonnan átépített

szociális otthon megáldásán. Ez utóbbi a mi segédletünkkel és egy svájci alapítvány anyagi

támogatásával valósult meg. – Az este Mága Zoltán hegedű virtuóz koncertjével indult, ami előtt

kötetlenül beszélgethettünk Paskai bíboros úrral; az ünnepi vacsorát pedig a hagyományos „Franka

bál” zárta, ahol talán először láthattunk fiatal ferences atyákat – habitusban – ropni a csárdást.

Vasárnap Árpád atya szeretett volna szentmisét mondani nekünk, de tévedésből egy másik

templomba mentünk. Árpád atya azért megtalálta az elveszett juhait, és innen már együtt mentünk

az esztergomi székesegyházba, ahol meghajoltunk Mindszenty bíboros sírja előtt.Az esztergomi székesegyházban, Mindszenty bíboros úr sírjánál

Az Esztergomban töltött két tartalmas nap után felvidéki körútra indultunk. Régi hazánk hegyei-

völgyei között, történelmi városkákon keresztül vezetett az út a szeptemberi napsütésben. Árpád

atya dinamikusan, de biztos kézzel vezette a piros kis-buszunkat a kanyargós utakon: András, akinek

a zöld veterán Mercédesz volánjánál ülve még három igényes hölgyet is szórakoztatnia kellett, alig

bírta követni.

Árpád atya akcióban

A Kisalföld magyarlakta falvait elhagyva Zólyom városába értünk. Zólyom várában született Balassa

Bálint ezelőtt 450 évvel. Innen már a Kárpátok déli nyúlványi között vezetett az út, és alkonyatkormegérkeztünk szálláshelyünkre, Kosutkára, ahol az újonnan létesült sí-állomás vendégházában

szálltunk meg.

Innen indultunk hétfőn a nagy múltú bányavárosok felé, meglátogatva Selmecbányát (ezüst),

Körmöcbányát (arany) és Besztercebányát (réz). Ezek az eredetileg szász települések a XV. században

élték fénykorukat, majd hanyatlásukat követve Mária Terézia idején új életre lendültek. Ez utóbbi

határozza meg a városkák mai barokkos jellegét. Sajnos a bányák az óta teljesen kimerültek, de az

épületek - mai kopott állapotukban is - őrzik a gazdagság és a „régi világ” jeleit. – Este újra Kosutkára

érkeztünk vacsorára.

Kedden hosszú útra indultunk. Kelet felé átszeltük a Felvidéket, többnyire a Kárpátok északi magas

és déli alacsonyabb vonulatai között. Meglátogattuk Krasznahorka büszke várát, és megérkeztünk

Kassára.

Krasznahorka büszke vára

Krasznahorka tényleg nagy büszkeséggel állja az évszázadok viharát. Igazában soha nem lett

lerombolva: a török nem tudta elfoglalni; a Rákóczi szabadságharcot követő megtorlást is kiállta, és

ma is régi fényében tanúskodik a – magyar – múltról. Mivel a mai Szlovákia legékesebb látnivalója,

gyönyörűen rendbe van hozva, ki van csiszolva, be van rendezve a szerint, ahogy az Andrássy grófok

hagyták (nincsen elrejtve a magyar múlt).

– Több mint két órát töltöttünk a várban, a kriptát (magyar

nemesi sírok) is megtekintettük és szomorúan mondogattuk, hogy „Régi dicsőségünk, hol késel az éji

homályban …”.Krasznahorka vára: „Idegenvezetés” – családi körben

Kassa jövőre Európa kulturális fővárosa lesz, és a szlovák kormányzat – nagy adósság árán is – szépen

rendbe hozta a város régi centrumát. A dóm körüli terek és utcák ékesek, csupa szökőkút. A dóm

maga a közép-európai gótika egyik legszebb megnyilvánulása. Megható volt a kriptában megállni II.

Rákóczi Ferencz, Bercsényi Miklós és társaiknak sírja előtt.

II. Rákóczi Ferenc sírjánálA kassai dóm díszes üvegablakai

Sajnos a város ma már gyakorlatilag teljesen szlovák. Trianon idejében a város nemzetiségi

összetétele 75% magyar, 15% szlovák és 15% szász; ma már a 200-ezres lakosságnak csak 5%, azaz

10-ezer a magyar. Ennek ellenére, van még magyar színház és valamennyi kulturális élet. A temető

régebbi részében még sok a magyar kőtábla, de elől már csak szlovák nevek találhatók.

Megkerestük a házat, melyben Márai Sándor élt, és amiről az „Egy polgár vallomásaiban” nagy

részletességgel ír. Emléktábla jelzi a nagy író nyomát, de sajnos az épületbe bemenni nem lehetett.

A délután végén búcsút mondtunk Kassának, és dél fele száguldva, átléptük a magyar határt. A

lemenő nap fényében különösen szép volt átkelni a Tokaj-környéki erdőkön-hegyeken, kicsi

kanyargós utakon (Árpád atya bravúroskodott a volánnál), érintve Regéc várát. Sötétedésre

érkeztünk Tolcsvára, ahol a görög-katolikus plébános és családja fogadott minket nagy szeretettel.

Emlékeztetésül: a tavalyi árvíz igen nagy kárt okozott az ottaniaknak, és a mi Missziónk is hozzájárult

szerény anyagi támogatással a segélynyújtáshoz.Pincézés Tolcsván (az előtérben vendéglátónk, Király Mihály plébános)

A vacsorát az egyik hegyaljai pincében töltöttük, finom borok kóstolgatása mellett, majd nyugovóra

tértünk a plébánia vendégházában.

Szerdán „pálinkás” és lecsós reggelivel várt a plébános úr és felesége. Útban a repülőtér felé,

megálltunk Gyöngyöspatán (ami nemrég elhíresült a cigány probléma kapcsán). Nagyon szép a

község katolikus temploma, és benne a teljesen egyedi, ámulatba ejtő „Élet fája” oltár, ami Mária

családfáját jeleníti meg Ábrahámtól Dávid királyon keresztül.

Utolsó stációnk a gyöngyösi ferences rendház volt, ahol együtt elköltöttük utolsó közös ebédünket,

ahol megköszöntük egymásnak a kellemes együttlétet, Árpád atyának pedig (és Andrásnak, aki a

Mercédeszt vezette), hogy ilyen fantasztikus élményben részesített minket.

Máris tervezhetjük a következő utunkat… Erdélybe?

Igó-Kemenes Péter

2011. október 20.