Főoldal  |  Miserend  |  Prédikációk  | Események  |  Rólunk  |  Foto Galéria  |  Kapcsolatok

Genfi prédikációk

Fransis Magung, 2010. január 3

Vízkereszt

Krisztusban kedves testvéreim!
A mai ünnep epifániának hívnák, azaz az Úr megjelenése. A bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, hosszú utat kellett megtenniük, hogy találkozhatják Jézussal. Látták a különös csillagot és rögtön mentek Jézushoz. A hosszú sivatagi utat valószínű púpos tevék hátán tették meg. Fölég éjszaka mentek, mert nappal nagy volt a hőség. Így láthatták a csillagot az égbolt kéklő bársonyán.

A három bölcs személyében az összes nemzet imádja a mindenség alkotóját. Legyen ismert az Isten nem csak Júdeában, hanem az egész földön. Szent Pál azt írta, "Krisztus titkát, amelyről korábban nem tudtak az emberek, de most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek."

Nekünk, a vízkereszt ünnepe arra hívja, hogy gondoljuk, hogyan találkoztunk Jézussal. Valakinek talán könnyű volt, mert egy keresztény családban nőt fel. Valaki más talán hosszú utón keresztül.
Most pedig, mennyivel könnyebb nekünk hogy találkozhassunk Jézussal,
akár a szentmisén, akár a bibliában, vagy a másikban is.

A kérdez az hogy tudunk-e látni ez a különös csillag, ami Jézusra mutat?

Nem tudjuk pontosan megmondani, honnan, melyik országból jöttek a bölcsek. Csak azt tudjuk világosan, hogy Betlehembe igyekeztek.
Ez minden keresztény ember célja, zarándokutunk boldog végállomássá és maga Krisztus a csillagunk, aki azért jött hozzánk, hogy mutassa nekünk az utat. Ő, aki fogadta a pásztorok és mágusok hivő hódolatát, ismeri észjárásunkat is.

Az újév kezdetén vagyunk. Az elmúlt év lezárul, s az új megnyílik: valamiképpen tiszta lappal igyekszünk kezdeni az újesztendőt, az új lehetőségek korát. Ilyenkor számot vetünk magunkkal, tetteinkkel, megvizsgáljuk, mely terveinket váltottuk valóra s melyek állnak még előttünk beteljesületlenül. Esetleg fogadalmat is teszünk, hogy hibáinkból okulva mit szeretnénk majd elkerülni az újesztendőben.

Egy bölcs ember azt írja az újévről, "Azt mondtam egy angyalnak, aki az év kapujánál fogadott: adj nekem egy lámpást, hogy biztos léptekkel mehessek szembe a bizonytalansággal. Ő így válaszolt: Indulj csak a sötétbe, és tedd kezed Isten kezébe. Ez jobb, mint egy lámpás, és biztosabb, mint egy ismert út." Legyen Jézus a csillagunk az újesztendőben, engedjük őt, hogy vezessen bennünket az igazi boldogságra. Ámen

 

 

Paweł Małek, 2009. december 6

Kedves Testvéreim! Az adventi idő különös idő, amelyben a Jézussal való találkozásra készülünk. Biztos, hogy sok ember számára ez lesz az első idő Isten mélyebb megtapasztalására és megismerésére. De az is igaz, hogy sok ember számára a világon ez lesz az utolsó advent. Ezért, kedves Testvéreim, látjuk, hogy ez az idő nagyon drága és nagyon értékes. Nem lehet több időt kapni vagy vásárolni, csak négy hetünk van.

Ebben az időben látni fogjuk, hogyan készül az egész világ a karácsonyra. Már tapasztaljuk az áruházakban és az üzletekben, hogy ott már minden készen van az ünnepekre. Otthonunkba sok reklámlap érkezik karácsony alkalmával, hogy rendeljünk vagy vásároljunk valamit. Látni fogjuk, hogy ebben az időben sok ember, aki nem hisz Istenben, azt fogja kiáltani: Boldog karácsonyt! Látjuk, ahogy Isten születése megváltoztatja a világ arcát. Egy alkalommal az évben, az adventben majdnem minden utca és áruház nagyon vallásos lesz, és az Isten születéséről fog beszélni vagyis már beszél. De szomorú az, hogy a karácsonyi reklámoknak és a karácsonyi akcióknak nem az a céljuk, hogy segítsenek abban, hogy az emberek egymás iránt jobb indulatúak legyenek, hogy békét teremtsenek vagy megváltoztassák szívüket, hanem az a céljuk, hogy kiürítsék pénztárcánkat.

A mai adventi vasárnapon Jézus bekopog a te szívedbe, nem azért, hogy a szívedet kiürítse, hanem szállást keres nálad. Isten, amikor megteremtette a világot, bele is költözött, tehát benne lakik. Isten a világban soha nem érzi magát lakatlanul, mert az egész világ az Övé. De amikor Isten megteremtett bennünket, szabadságot is ajándékozott nekünk, ezért soha nem fog kényszerrel lakni a szívünkben.

Az adventben készülünk az Istennel való találkozásra, aki gazdagítani akar minket önmagával. Ezért az egyház ebben az időben a szent liturgia alatt Szűz Máriát és Szent Józsefet mutatja nekünk, akik szintén vártak Jézusra. Szűz Máriától a nagy hitét tanuljuk meg, hogy mindent rá tudjunk bízni Istenre. Szent Józseftől pedig igazságosságot és becsületességet tanulunk meg, hogy azt, amit teszünk, tiszta szándékkal tegyük a jó Istennek.

Idén az advent a te első vagy a te utolsó időd lesz. De biztos, hogy olyan idő, amikor Isten vár rád. Isten vár rád a szentgyónásban, vár arra, hogy megbocsátás történjék a családokban, vár arra, hogy nagyobb szeretet legyen a férj és a feleség között. Isten vár rád és hozzád akar jönni, de valóságban Istenre várunk-e vagy csak a karácsonyi reklámra?

Isten számára az idő mindig jelen, és Ő mindig kész eljönni hozzánk. Ő nem akarja, hogy látogatása meglepetésként érjen minket, mint éjjel a tolvaj, hanem mintha az előre várt találkozás volna.

Jézus figyelmezteti tanítványait, hogy amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint pl. Noé napjaiban: az emberek semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa.

„Semmit sem sejtettek” (…). Ezáltal Jézus figyelmeztet minket, hogy valójában kit, vagy mit várunk az életünkben? Hova sietünk, merre tartunk? A mai világban sok ember ezt a legfontosabb, legszentebb pillanatot, amikor találkozunk Istennel, katasztrófának nevezi. Katasztrófa az is, hogy gyónni kell, hogy felelősek kell, hogy legyünk saját tetteinkért és bűneinkért, katasztrófa, hogy a földi élet megszűnik és utána a másvilágon kell élnünk.

A nem hívő emberek ma parancsolni és uralkodni akarnak a világon, és így azt szeretnék, ha olyan hatalmuk lenne az élet felett, mint az Istennek. Jézus arra kér minket, hogy „virrasszatok”. A virrasztás azt jelenti, hogy várunk Istenre, az Ő eljövetele fontos számunkra, nem pedig közömbös.

Nem mindegy, hogyan virrasztunk. Az advent a tanúságtétel ideje. Nagyon fontos, hogy a világ lássa rajtunk, hogy mi valóban várunk Jézusra, hogy bekapcsolódunk Isten dolgaiba. Lássák, hogy táplálkozunk Isten szavaival és szentségeivel. Szép gyakorlat az adventi időben, hogy egy cseppnyi időnket Jézus látogatására szenteljük az Oltáriszentségben, hogy csendben szemléljük és vele maradjunk. Az advent idején Jézus eljövetelére várunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy közben Ő is vár ránk az Oltáriszentségben. Nem jó jel az, ha valahol kiüresedik egy templom vagy egy kápolna, mert akkor azt jelenti, hogy az embereknek nincs szükségük Istenre.

Most, advent második vasárnapján tegyünk jó elhatározást, hogy a közelgő karácsonyt jobban szeretnénk ünnepelni, mint a tavalyit. Ha a családban, a közösségben valakinek meg kell bocsátani, vagy bocsánatot kérni valakitől, akkor Urunk, adj nekünk erre bátorságot! Ha valakinek vigasztalást kell nyújtanunk, Urunk, adj erős reményt! Urunk, ha nagyon távol vagyunk Tőled, add kegyelmedet, hogy visszatérjünk Hozzád, hogy ebben az évben karácsonykor a szívünkben valóban megszülessen Jézus! Ámen.