|
Főoldal | Miserend | Hittan | Prédikációk | Események | Rólunk | Foto Galéria | Kapcsolatok |
| Genf | Fribourg | Bern |
| Genfi prédikációk 2011. december 1. csütörtök (Szent Blanka) Iz 26,1-6; Zs 117; Mt 7,21.24-27 Bízzatok az Úrban, mert az Úr a mi kôsziklánk mindörökre 2. péntek (Szent Lúciusz, Szent Szilvánusz) Iz 29,17-24; Zs 26; Mt 9,27-31 Azon a napon a vakok szemei látni fognak 3. szombat: XAVÉRI SZENT FERENC (Szent Szofoniás) Iz 30,18-21.23-26; Zs 146; Mt 9,35 - 10,1.6-8 Megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz 4. vasárnap: ADVENT 2. VASÁRNAPJA (Damaszkuszi Szent János, Szent Borbála) Iz 40,1-5.9-11; Zs 84; 2Pét 3,8-14; Mk 1,1-8
Utat
készíteni a Megváltónak! Építsetek utat a pusztában az Úrnak 5. hétfő Maga az Isten jön, és megszabadít minket 6. kedd (Szent Miklós) Iz 40,1-11; Zs 95; Mt 18,12-14 Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van
Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Egy járvány miatt kisgyermekként árvaságra jutott. Apja testvére,a város érseke vette magához. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. 270-ben épp egy zarándoklatra tartott Jeruzsálembe, amikor a tengeren óriási vihar kerekedett. Két tengerész vízbe esett, az egyik hajó pedig majdnem elsüllyedt, mikor Miklós pap hirtelen kimentette az embereket és megjavította a hajót. Miután végzett, imával köszönte meg Isten segítségét, majd vízbe vetette magát és eltűnt a megrémült emberek szeme elől, akik azt hitték, hogy egy égi Szent segített rajtuk. Eközben Anatólia fővárosában Myrában (Demre) épp az anyagias püspökök versengtek tisztségükért, és már napok óta nem tudtak megegyezni egymással, amikor úgy határoztak: "az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőnek jön be a városkapun". Épp Miklós pap tért be akkor hazafelé menet, így őt azonnal püspökké választották, és ezt az egyházi tisztséget 52 éven keresztül töltötte be. Később a zarándokút tengerészei is betértek hálaadásra imádkozni Myrába, ahol a templomban felismerték a hajójukon imádkozó személyt Miklós püspökben. Ettől kezdve a tengerészek védőszentje lett, akik a bajban hozzá imádkoztak. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént: A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, megkínozták, de kivégezni nem merték. 325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából. Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326 december 5-én) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt, amelyből áradó szeretete küldi el ma is hozzánk utódát, a Mikulást, akinek eljövetelét nagy izgalommal várja sok millió kisgyerek.
7. szerda: SZENT AMBRUS Iz 40,25-31; Zs 102; Mt 11,28-30 Akik az Úrban bíznak, erejük megújul 8. csütörtök: SZŰZ MÁRIA SZEPLÔTELEN FOGANTATÁSA (fôünnep) Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt
A Szűzanya szeplőtelen fogantatásának gondolata az Egyház életében csak lassan, fokozatosan alakult ki. Már szent Ágoston (+430) tanítja Máriáról, „hogy Ő mindenben legyőzte a bűnt.” 1854. december 8.-án, IX. Piusz pápa ünnepélyesen kijelenti: „A Szent és Oszthatatlan Háromság tiszteletére a Szűz Istenanya dicsőségére és ékességére a katolikus hit fölmagasztalására… kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy… a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában… az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt.”
9. péntek Iz 48,17-19; Zs 1; Mt 11,16-19 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra 10. szombat Sir 48,1-4.9-11; Zs 79; Mt 17,10-13 Illés ismét eljön 11. vasárnap: ADVENT 3. VASÁRNAPJA (Szent I.Damazusz pápa) Iz 61,1-2a.10-11; Lk 1,46-54; 1Tessz 5,16-24; Jn 1,6-8.19-28 Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét
„Föllépett egy ember Isten küldte”
János evangélium költői mondta Keresztelő Jánosról szól. Zakariás pap és Erzsébet öregségében született gyermekéről van szó. Aki egy népmozgalommá terebélyesedett lelki mozgalmat indított el Júdeában. A Biblia arról tudósít, hogy Gábriel angyal hirdette születésének örömhírét az idős szüleinek, akik már nem is reménykedtek abban, hogy gyermekük fog születni. Annyit lehet tudni róla, hogy gyermekkorában, Júdea pusztájában élt, talán ott, ahol úgy tudjuk, a qumráni közösség is tevékenykedett. Sőt szolgálatát is a pusztában kezdte, tevékenysége, ruházata nagyon emlékeztetett a prófétákra. Isten közelgő ítéletét hirdette és megtérésre hívott fel mindenkit. A benne hívőket pedig, megkeresztelte a Jordánban a bűnbánat keresztségével. Innen kapta a melléknevét is „keresztelő”. Az evangéliumi igehirdetésében is jól ismert fogalom, az „Isten országa” tűnik fel prédikációjában, de ennek elérkezése lesz János szerint, nem az ígéretek beteljesedése, hanem ítélet várható. Ekkor senki sem mentegetődzhet választott néphez való tartozással, hogy Ábrahám leszármazottja. A legegyszerűbb emberi gesztusokat követeli meg követőitől, osszák meg vagyonukat a nélkülözőkkel, a vámszedők ne szedjenek több vámot, mint amennyit feltétlenül szükséges, a katonák éljenek a zsoldjukból és ne a fosztogatásból. Eddig semmi új nincs tanításában. Az ószövetségi próféták is ezt hirdették, mint az erkölcsi megújulás alapvető tetteit. De mindezt keresztséghez és egy bűnbocsánati aktushoz kapcsolta, ami teljesen új és szokatlan a prófétai gyakorlatban. Az Újszövetség ellentmondásosan írja le Jézus és Keresztelő János viszonyát. János magát kisebbnek tartotta Jézusnál, csak útkészítőnek vallotta magát, és vonakodva csak isteni parancsra keresztelte meg Jézust. Ekkor történik meg a lélek kiáradása és hangzott el az isteni tanúságtétel Jézusról az evangéliumban. János visszautasította, hogy őt Messiásnak nevezzék. Jézus pedig, őt tekintette a legnagyobb ószövetségi prófétának, aki valaha is „asszonytól születet”. Ezért nincs mentség azoknak, akik az ő aszketikus megtérésre szólító felhívásában nem hittek. Keresztelő János és Jézus tanítványi köre részben azonos volt. Számos János tanítvány, később Jézuskövetővé lett. Heródes Jánost politikai ellenfélnek tartotta, aki szította a közhangulatot ellene. Ezért börtönbe záratta, majd adandó alkalommal lefejeztette. Az un. Mandeusok szektája most is létezik és Jánost igen nagyra tartja. Ma dél Irakban élő zárt vallási közösség. Az arabok keresztelőknek nevezik őket. A keresztények gnósztikus vallási közösségnek tekintik. Külön szent könyvet tisztelnek Keresztelő János haláláról. Az evangéliumban két személyiség találkozik, János és Jézus. Különböző tehetséggel és isteni küldetéssel, de hasonló céllal tevékenykednek. Céljuk, koruk társadalmának morális viszonyait megjavítani. Jézus missziója ennél sokkal több lesz, de a társadalom morális megváltoztatása Jézus missziós programjának is része. Ma sokan kis jelentőséget tulajdonítanak az emberek morális nevelésének, és úgy gondolják, az ember életminőségét a technikai eszközök fogják megjavítani. Ez nem igaz. Az ember életminőségét a morális érettsége teszi jobbá. Azt kell mondanunk, hogy ennek felismerése lenne korunk legnagyobb felfedezése. De ez még várat magára. Mint ahogyan sokak számára Keresztelő Jánosnak és Jézus missziójának jelentőségét is homály fedi. Régi szép történet az egész. De nekünk keresztények nem csupán ennyi, hanem Istennek az emberekkel folytatott párbeszédének nagyon fontos epizódja, amelyre nekünk is oda kell figyelni. B.Gy.
12. hétfő (Chantal Szent Johanna Franciska) Szám 24,2-7.15-17a; Zs 24; Mt 21,23-27 Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelbôl 13. kedd: SZENT LÚCIA Szof 3,1-2.9-13; Zs 33; Mt 21,28-32 A szegény és nincstelen nép az Úr nevében keres oltalmat 14. szerda: KERESZTES SZENT JÁNOS (Szent Venantius Fortunatus) Iz 45,6b-8.18.21b-25; Zs 84; Lk 7,18b-23 Harmatozzatok, egek a magasból, hulljon igazság a fellegekbôl 15. csütörtök A hozzád való hűségem nem szűnik meg - mondja könyörülô Urad 16. péntek (Szent Adelhaid-Etelka) Iz 56,1-3a.6-8; Zs 66; Jn 5,33-36 Nemsokára eljön szabadításom, és megnyilvánul igazságom 17. szombat Ter 49,2.8-10; Zs 71; Mt 1,1-17 Nem távozott el Júdából a jogar 18. vasárnap: ADVENT 4. VASÁRNAPJA 2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88,2-29; Róm 16,25-27; Lk 1,26-38 A te házad és királyságod örökre megmarad
Advent IV. vasárnapjával már a küszöbön áll a karácsony ünnepe. Már csak néhány nap választ el bennünket tőle. Gyermekkoromban ilyenkor már izgatottan számoltam, hogy hányat kell még aludni ahhoz, hogy számomra akkor az év csúcspontja, a szenteste elérkezzék. Néhány nap választ el bennünket annak a Jézus Krisztusnak a születésétől, aki beteljesíti bennük a végtelen Isten utáni vágyat. Annak a Jézusnak a születésétől, aki éppen e vágy jegyében arra tanít majd bennünket felnőttként, hogy nem szabad másra vágyakozni, mint életszentségre. "Legyetek olyanok, mint a ti mennyei Atyátok!" - vagyis szentek. Meghökkentő ez a kijelentés, mert úgy gondoljuk, hogy az életszentség a szentek, azon kivételes emberek feladata és adottsága, akiket mára sokszor teljesen életidegenül, giccsesen ábrázolnak egy-egy szoborral, vagy festménnyel, sápadtan égre szegezett szemekkel, mint akik már nem is itt a földön élnek. Az azonban, hogy az életszentség csak a szentek feladata, óriási tévedés, mert a szentté válás mindannyiunk feladata, vagy inkább lehetősége. Thomas Merton, aki felnőtt korában tért meg, s lett később trappista szerzetes, még szerzetessége előtt, újságíróként az egyik barátja egy alkalommal neki szegezte a kérdést: "Mit akarsz az életedben?" Thomas Merton pedig szíve szerint válaszolt rá: sikeres újságíró szeretnék lenni, vagy esetleg tanársegéd valamelyik egyetemen, és persze jó katolikus. Mire a barátja a következő meghökkentő felszólítást szegezte neki: "Neked szentnek kell lenned!" Thomas Merton teljesen megzavarodott erre: "Dehát én nem lehetek szent!" A barátja nem hagyta magát: "Dehogynem, a szentséghez csak annyi kell, hogy az ember akarjon szent lenni." Azt hiszem, hogy sokan szintúgy gondolkoznak a szentségről, mint az említett esetben Thomas Merton. Vallásos életük kimerül annyi minimumban, hogy eljárunk a templomba és törekszünk arra, hogy ne kövessünk el halálos bűnt. Úgy gondoljuk a hit további megnyilvánulásai a szentek, esetleg a papok feladata. Az igazság az, hogy nem is akarunk szentek lenni, pedig a szentté váláshoz csak egy kell, hogy akarjuk. A kereszténység nem tan, nem ideológia, nem elmélet, hanem életforma. Ebben példánk Mária, akinek az emberiség sorsát eldöntő döntéséről hallottunk a mai evangéliumban. Évezredek múltak el az angyali üdvözlet óta, s már nem érezzük annak igazi súlyát. Azt, hogy Mária a teljes bizonytalanságba ugrott bele, mikor vállalta, hogy a Megváltó édesanyja lesz. Úgy gondoljuk, hogy a szenteknek könnyű volt mert eleve ki voltak választva. Nem, ez tévedés! Egy szikrányival nem volt több esélyük arra, hogy szentek legyenek, mint nekünk. Az életszentség megvalósításában azonban egy óriási kísértés fenyeget rögtön bennünket: a farizeusi lelkület, amikor valaki csak színleg nagyokat imádkozik, s közben "hasonlatosak a fehérre meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépek, de belül tel vannak undokságokkal". Szemináriumi éveim alatt találkoztam olyan papnövendékekkel, akik csillogó szemekkel, hatalmas lelkesedéssel, készültek fel a papságra. Csak egy óriási hibájuk volt: nem papok akartak lenni, hanem főpapok, vagy esetleg tudós, mindenható papok. Életszentségüket megfertőzte az, hogy az Isten mellett még mást is nagyon szerettek az életben: a sikert. Az életszentség az élő Istennel való kapcsolatban kezdődik. Az pedig leginkább a szentségekben valósul meg. Mindenekelőtt a szentmisében: mely egy nagyszerű találkozásra ad lehetőséget Krisztussal - ha engedjük. Szándékosan nem azt mondtam, hogy találkozás Krisztussal a szentáldozásban, mert az áldozásnak igazi értéke csak a szentmise közösségi ünneplésében nyilvánul meg. Ehhez pedig szükséges a helyes részvétel a szentmisén. Régen azt mondtuk, hogy misét hallgatott az ember, mert hiszen latinul voltak az imák, amit kevesen értettek, vagy csak jószerivel a pap. Ma, amikor magyarul hangzanak el a mise imádságai, azt mondjuk: szentmisén részt venni. S ez azt jelenti, hogy az imákba énekekbe kapcsolódjunk bele, nem pedig mást - a rózsafüzért, vagy más imádságot kell imádkozni a mise alatt. Ez egy nagyon rossz szokás, akiknél megkérdőjelezem azt, hogy részt vettek a szentmisén, még ha ki is jött áldozni. Ha a gyerekek esetében megköveteljük az, hogy figyeljenek a misén, akkor nekünk is példát kell adni azzal, hogy eltesszük a rózsafüzért és az oldalas imákat tartalmazó könyveket. Imádkozhatjuk ezeket is, de ne a misén. Az életszentség megvalósítása tehát elsősorban egy élő kapcsolat az igazi Istennel. Ezen túl pedig jelenti az, hogy tudjunk a jelenben élni. A sátán mesterkedése az, hogy folyton a múlttal, vagy a jövővel foglalkoztat, arra irányítja figyelmünket és nem a jelenre, ahol feladataink vannak. Vagy a régi kedves emlékeinken rágódunk állandóan visszasóhajtozva azokat, vagy pedig valami sérelmet vagy múltbeli hibánkat nem akarjuk elfelejteni sehogyse. Vagy pedig állandóan a jövőt tervezgetjük, attól rettegünk, hogy mi lesz holnap. Folyton belefogunk valamibe, de sose fejezzük be. A jelenben kell élni, mert itt és most vannak feladataink. Most, minden nap tár fel valami lehetőséget az Isten, amivel közelebb kerülhetnék az életszentséghez, de ha folyton a múltba vagy a jövőbe tekintek, ezeket a nagyszerű lehetőségeket sosem veszem észre. De mindjárt a jelennel kapcsolatban felmerül a másik kísértés: ha fel is ismerjük a jelenben a nagyszerű lehetőséget, de nem itt akarjuk megvalósítani azokat, hanem máshol. Nem azokkal az emberekkel, akik körülvesznek, mert úgy gondoljuk, hogy velük lehetetlen megvalósítani. Jézus nem egy álomvilágba, egy színeváltozott világba küld, hanem oda küld, ahol eddig is voltál, hogy ott valósítsd meg Isten Országát. Azokkal az emberekkel, akik itt és most körülvesznek téged. "Legyetek olyanok, mint a ti mennyei Atyátok!" Ha össze akarjuk foglalni Jézus tanítását egy mondatba, akkor azt hiszem ebben minden benne van: szentekké kell válnunk. Az életszentséget csak akarni kell, a többit megadja az Isten. Mert amíg nem lesznek szent keresztények sorainkban, amíg nem lesznek szent papok, addig várhatjuk a nagy keresztény megújulást, mint a zsidók a Messiást. Ha jelent neked valamit keresztény hited - azon túl, hogy vasárnaponként itt vagy a templomban, hogy néha imádkozol -, akkor válaszd, akard az életszentséget! Ámen.
19. hétfő Bír 13,2-7.24-25a; Zs 70; Lk 1,5-25 Sámson felnövekedett: az Úr lelke működni kezdett benne 20. kedd (Szent Teofil) Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül 21. szerda (Kaníziusz Szent Péter) Én 2,8-14 vagy Szof 3,14-18a Zs 32 Lk 1,39-45 Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken 22. csütörtök 1Sám 1,24-28; 1Sám 2,1.4-8; Lk 1,46-56 Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tôle 23. péntek (Kenty Szent János, Szent Viktória) Mal 3,1-4.23-24; Zs 24; Lk 1,57-66 Elküldöm követemet, aki egyengeti elôttem az utat 24. szombat (Szent Ádám és Éva) 2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88; Lk 1,67-79 A te házad és királyságod örökre megmarad
Hogy áldott legyen a Karácsony...
Ha a
házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem
szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
25. vasárnap: KARÁCSONY: JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE (Szent Anasztázia) Iz 52,7-10; Zs 97; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18 Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását Szeretteim! Ma született a mi Üdvözítőnk, örvendezzünk! Nem szabad szomorkodnunk akkor, amikor az élet születését ünnepeljük; annak az életnek a születését, aki kioltotta belőlünk a haláltól való félelmet, és ígéretével az örök élet örömét oltja belénk. Senki sincs ebből az örömből kizárva, egyformán mindannyiunknak megvan a közös okunk arra, hogy örvendezzünk. A mi Urunk ugyanis, mint a bűnnek és a halálnak a legyőzője jött közénk, hogy miként senkit sem talált köztünk bűntelennek, ugyanúgy mindnyájunkat megváltson. Vigadjon a szent, mert közeleg győzelmi pálmája. Örüljön a bűnös, mert megbocsátásra kap meghívást. Örvendezzék a pogány is, mert őt is az életre hívják! Az Isten Fia ugyanis az idők teljességében, amelyet Isten bölcsességének kifürkészhetetlen mélysége rendelt el, felvette emberi természetünket, hogy kibékítsen minket annak Alkotójával, és legyőzze a halált hozó sátánt, azzal az emberi természettel, amely felett előbb a sátán győzedelmeskedett. Urunk születésekor az angyalok ujjongva éneklik és hirdetik: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek! (Lk 2, 14). Mintegy előre látják, hogy felépül az új mennyei Jeruzsálem a világ minden nemzetéből. Ó, mily kimondhatatlan az Isten jóságos intézkedése, és mennyire kell, hogy örömet szerezzen ez minden földi embernek, amikor ennyire örülnek neki még a magasságbeli angyalok is. Szeretteim! Adjunk hálát az Atyaistennek a Fiú által a Szentlélekben! Ő megkönyörült rajtunk nagy irgalmasságában, amellyel szeretett minket, és bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket (vö. Ef 2, 5), hogy őbenne új teremtmény legyünk, és új alkotás. Vessük le tehát a régi embert cselekedeteivel együtt! Krisztus születésében részesedve mondjunk ellent a test kívánságainak! Ismerd fel, ó keresztény, nagy méltóságodat! Az isteni természet részesévé lettél, vissza ne térj ismét a hozzád méltatlan régi romlottságba. Fontold meg, milyen Főnek és Testnek lettél tagja! Ne feledd el soha, hogy Isten a sötétség hatalmából ragadott ki, és áthelyezett téged az ő világosságába és országába. A keresztség szentségében a Szentlélek temploma lettél, fönséges Lakódat el ne űzd gonosz cselekedetekkel magadtól, nehogy ismét a sátán szolgaságába kerülj: mivel Krisztus vére a te nagy váltságdíjad!
26. hétfő: SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ (ünnep) ApCsel 6,8-10; 7,54-59; Zs 30; Mt 10,17-22 Uram, kezedbe ajánlom lelkemet Szent
István diakónus a kereszténység első vértanúja (görögösen
protomártírja). Története a Szentírásban olvasható
(ApCsel 6,1–8,2). A görög nevű István (Sztephanosz) a zsidók és a
keresztények (ekkor még túlnyomórészt eretneknek tekintett zsidók)
közti vallási türelmetlenség első ismert áldozata volt. Miután a
jeruzsálemi Szanhedrin (legfelsőbb törvényszék) istenkáromlás
gyanújával perbe fogta, István a védőbeszédében hitet tett amellett,
hogy Jézus a Megváltó és Isten Fia – ezzel kimerítette az
istenkáromlás főbenjáró bűnét, amiért halálbüntetés járt –, a
zsidókat pedig (elsőként a hitszónokok és teológusok hosszú sorában,
akik mind felelősek a zsidóság későbbi üldöztetéseiért) Jézus
Krisztus gyilkosainak nevezte. Istvánt a Szanhedrin a zsidó
törvények értelmében megkövezésre ítélte. Szent István első vértanút
diakónusi dalmatikában ábrázolják, mivel – mint történetéből
megtudható – egyike volt az apostolok által kinevezett első hét
diakónusnak. Így ő lett a diakónusok védőszentje. Jellemző
attribútuma kivégzésének eszköze, a kő, mellyel vérző fején,
vállán, ruhájának redőiben, a kezében, kezében tartott könyvön
ábrázolják. 27. kedd: SZENT JÁNOS APOSTOL (ünnep) (Salkaházi Sára) Az élet igéjét hirdetjük nektek
János apostol és evangélista (dec. 27.) Zebedeus fia, az id. Jakab apostol fivére. Halász ő is, mint testvére és sokan mások a tanítványok közül. Ő a negyedik evangélium feltételezett szerzője, és a hagyomány szerint az „Apokalipszis” (Jelenések könyve) írója. Az elsők között követi Krisztust, s mint az „a tanítvány, akit szeret vala” a Mester, jelen van minden fontos eseménynél. Mint a tanítványok „benjáminját” lányos képű ifjúként ábrázolták, mint evangélistát idős férfiként, végezetül, mint az Apokalipszis látomásos szerzőjét élemedett aggastyánként. Az Arany legenda szerint a Domitianus-féle üldöztetések idején János is „vértanúságot” szenvedett. A római Porta Latina mellett zubogó olajba dobták, de ő csodálatos módon sértetlenül került ki a tűzre tett üstből, mi több, ifjúságát is visszanyerte (mint a mesékben). Domitianus ezután Patmosz szigetére száműzte, ahol egy viharos éjszakán Isten, hatalmas látomásban megnyitva előtte a menny ajtaját, föltárta előtte a jövőt. Domitianus halála után Epheszoszba ment, s itt is halt meg matuzsálemi életkorban.
28. szerda: APRÓSZENTEK (ünnep) 1Jn 1,5 - 2,2; Zs 123; Mt 2,13-18 Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek A napkeleti bölcsek a csillag nyomában jőve, Júdea-szerte tudakozódtak Jézus születési helye felől, kérdezvén: „Hol van a zsidók királya, a ki megszületett?” Heródes király hallván ezt, összehívatta az írástudókat, hogy megtudakolja, hol kell a jóslatok szerint a Messiásnak megszületnie. Trónját és dinasztiáját féltvén cselekedett így, a zsidók ugyanis a Messiás személyében földi szabadítót vártak, Dávid király trónjának jogos örökösét. Miután megtudta, hogy a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie, hívatta a bölcseket, kifaggatta őket a gyermek életkora felől, majd Betlehembe igazította őket, hogy azok őt is nyomra vezessék. Terve kudarcba fulladt, mert mind a bölcseknek, mind Józsefnek angyal jelent meg álombeli látomásban. A bölcseket figyelmeztette, hogy visszafelé jövet kerüljék el Heródest, Józsefet pedig, hogy Máriával és a kisdeddel szökjenek Egyiptomba. Így is lőn. Heródes nem tudta, hogy az ismeretlen dávidi sarj kicsúszott a kezei közül, úgy próbált dacolni a sorssal, hogy Betlehemben és környékén minden számba jöhető gyermeket megöletett (Mt 2,1–18). E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin innocentes martyres = „ártatlan vértanúk”). 29. csütörtök (Becket Szent Tamás) Aki szereti testvérét, az világosságban él 30. péntek: SZENT CSALÁD (ünnep) Ter 15,1-6; 21,1-3; Zs 104,1-9; Zsid 11,8.11-12.17-19; Lk 2,22-40 Ábrahám hitt az Úrnak, ezért igaznak fogadta el ôt A mai modern, megváltozott körülmények között is minta és példakép a Szent Család. Figyeljünk fel arra, hogy - mai fogalmaink szerint is - mennyire összeillő pár volt Mária és József. Mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés! A mennyei Atya nemcsak szeplőtelen szűz Anyát, hanem gondoskodó, jó példa-adó nevelőapát is választott Fiának, hogy harmonikus családi életben készülhessen munkájának elvégzésére. A Szent Család őrzője szent József, Istentől kapta azokat a jeleket, fontos utasításokat, melyek teljesítésével megmentette családját. Az ő számára Isten szolgálata a fő helyen állott. Annak ellenére, hogy a változások korát éljük, és sokan kikezdik a házasságot, a család a társadalom és az Egyház alapsejtje marad. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását. A család Isten tevékenységének a helye, és kiváltságos környezete és így Isten és ember találkozásának is a helye. A házastársak egymás felé is a kegyelem közvetítői. A házasságnak, mint szentségnek éppen ez a jelentése. A hivő család tagjai tehát tudatában vannak annak, hogy bármilyen feszültség is jelenik meg életükben, mindig segíti őket Isten kegyelme, hogy ez a szeretet szempontjai szerint oldódjék meg. Ha valamilyen összeütközés keletkezik, ennek megoldási irányát a szeretet szellemében Isten ügyének szolgálata adja. Kalkutai Teréz anya mondta: „Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok” A közösen elmondott imának nagy szerepe van a családban. Az imádkozó családok közössége és aktív részvétele a liturgiában teszik a családot egyháziassá, és az egyházat családiassá. II. János Pál a Familiaris Consortio kezdetű buzdításában olvassuk: „A keresztény család Isten Országát építi a történelemben azokkal a mindennapos dolgokkal, amelyek életének föltételei, vagy annak meghatározói.” Ugyanakkor fontos és kiemelt feladat - a lelki élet, a hit továbbadása, a hitre való nevelés, a családtagok személyiségének kibontakozása. Így a család a szeretet tűzhelye, amely világít, melegít, éltet. Templom, ahol Isten lakik, a Szentháromság élő tükörképe. „A házasság és a család szent”, hangsúlyozza a II.vatikáni zsinat. (lelkipásztori konstitució) Tekintsük hát célnak saját családunk "szent családdá" alakítását, a boldogságos Szűz és szent József példája nyomán!
31. szombat (Szent I. Szilveszter pápa) Gyermekeim, itt az utolsó óra!
2011. november 1. kedd: MINDENSZENTEK (fôünnep) (B. Romzsa Tódor) Jel 7,2-4.9-14; Zs 23; 1Jn 3,1-3; Mt 5,1-12a Ott állnak a trón és a Bárány színe elôtt fehér ruhába öltözve 2. szerda: HALOTTAK NAPJA (fôünnep) (Szent Tóbiás) Jób 19,1.23-27a vagy Róm 5,5-11 Zs 26 Jn 6,37-40 Ha ez a bôröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent 3. csütörtök (Porres Szent Márton, Szent Hubertusz, Szent Szilvia) Róm 14,7-12; Zs 26; Lk 15,1-10 Míg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg 4. péntek: BORROMEO SZENT KÁROLY Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között 5. szombat: SZENT IMRE (ünnep) (Szent Zakariás és Erzsébet) Bölcs 4,7-17; Zs 118,1-16; Lk 12,35-40 Elragadta az Úr, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét 6. vasárnap: ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP (Szent Lénárd, Szent Krisztina) Bölcs 6,12-16; Zs 62; 1 Tessz 4,12-17; Mt 25,1-13 A bölcsességet könnyen felismerik, akik szeretik; megtalálják, akik keresik 7. hétfő (Szent Willibrord, Szent Engelbert) Bölcs 1,1-7; Zs 138; Lk 17,1-6 Az Úr Lelke betölti a föld kerekségét 8. kedd (Szent Kolos, Szent Godfréd) Bölcs 2,23 - 3,9; Zs 33; Lk 17,7-10 Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, de ôk békességben vannak 9. szerda: A LATERÁNI BAZILIKA FELSZENTELÉSE (ünnep) Ez 47,1-2.8-9.12 vagy 1Kor 3,9c-11 16-17 Zs 45 Jn 2, 13-22 Zs 45 Jn 2,13-22 Víz fakad a templom küszöbe alól: élni fog benne minden
A Lateráni Szent János
bazilika Róma székesegyháza, amelyet a IV. században Nagy Konstantin
alapított. Többször leégett és többször átépítették. A jelenlegi
bazilika a XII. századból származik. I. Szilveszter pápa szentelte
fel 324-ben, mint minden székesegyházat, ezt is a Legszentebb
Üdvözítő tiszteletére. A templom homlokzatán a latin nyelvű felirat:
„Sacrosancta Lateranensis Ecclesia omnium urbis et orbis mater et
caput” (a város és a földkerekség minden templomának anyja és feje”.
10. csütörtök: NAGY SZENT LEÓ PÁPA (Avellinoi Szent András) Bölcs 7,22 - 8,1; Zs 118,89-91.130-135.175; Lk 17,20-25 A bölcsesség az örök világosság kisugárzása
A hagyomány annyit őrzött meg
róla, hogy Tusculanumban született. Az első történelmi adat I.
Caelestin pápa (422-432) idejéből van. Leo akkor mint diakonus
Galliában járt. III. Sixtus (432-440) ismét Galliába küldte, és ott
érte a pápa halálhíre. Őt választották meg utódjául. Pápasága alatt
történt, hogy Attila 452-ben, Genzerich, a vandálok királya pedig
455-ben Rómát fenyegették. A szent pápa mindkettőt visszafordulásra
bírta. Sokat küzdött az eretnek tanítások ellen. 451-ben az ő
apostoli levele nyomán döntött a chalcedoni zsinat. Írásai és
beszédei miatt az egyháztanítók között tiszteljük. 11. péntek: SZENT MÁRTON Bölcs 13,1-9; Zs 18,2-5; Lk 17,26-37 A teremtmények nagyságából, szépségébôl meg lehet ismerni azok teremtôjét . Szent Mártont, a középkor egyik legnépszerűbb szentjét élete, és nem halála miatt avattak szentté. A IV. században Szombathely környékén született Mártont jólelkűsége, felebaráti szeretete, betegek és szegények iránti részvéte, egyszerű életmódja miatt a katonák, koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tisztelték. November 11-i napja a
néphagyományban a jobbágytartozás lerovásának ideje, melyet kiadós
liba-lakomákkal és munkatilalommal
ünnepeltek. Egy este nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett. 341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni. Az uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Ezután 341-ben kilépett a seregből, és Poitiers-be ment. 355-ben Iulianus caesarral Galliába ment,[2] majd visszatért Pannóniába, és téríteni kezdett. A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, végül 397. november 8-án elhunyt. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.
12. szombat: SZENT JOZAFÁT (Studita Szent Teodor, Boldog Anasztáz-Asztrik) Bölcs 18,14-16; 19,6-9; Zs 104,2-3.36-43; Lk 18,1-8 Mindenható igéd az égbôl ott termett a pusztulásra szánt föld közepén 13. vasárnap: ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP (Magyar szentek és boldogok, Kosztka Szent Szaniszló) Péld 31,10-13.19-20.30-31; Zs 127; 1Tessz 5,1-6; Mt 25,14-30 Az Urat félô asszony dicséretre méltó: dicsérjétek tetteiért minden helyen Évközi 33. Vasárnap Vannak történetek,
amelyeket az emberek egy rossz részletről memorizálnak. Nevezetesen
ezt a történetet azon felháborító mondatról, amely a történetet és a
gondolatmenetet is zárja, amikor elveszik az egy talentummal
rendelkező szolágtól a megmaradt egyetlen talentumát és odaadják
annak, akinek eddig is a legtöbbje volt azzal az indoklással „akinek
van még adnak”. Innentől kezdve ez a történet keserű szájízt hagy az
olvasókban és nem is tudjuk, miért kerülhetett ilyen kétes értékű a
mindennapi életben tapasztalt igazságtalanságot rögzítő történet
példázatként ebbe a szöveg összefüggésbe?
14. hétfő (Szent Hypatiusz-Huba) 1Mak 1,10-15.41-43.54-57.62-64; Zs 118,53-61.134.150-158; Lk 18,35-43 Sokan nem akarták megszegni Isten szent törvényét 15. kedd (Nagy Szent Albert, Szent Lipót) 2Mak 6,18-31; Zs 3; Lk 19,1-10 Példát mutatok arra, hogyan kell szent törvényekért bátran szép halált halni
Nagy tudású főpap volt, aki
tudását megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette
a rábízottakat. Ma van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép
életre, jóra tanítja a felnövekvőket? 16. szerda (Skóciai Szent Margit, Szent Otmár) 2 Mak 7,1.20-31; Zs 16; Lk 19,11-28 A világ Teremtôje irgalmasságában vissza is adja nektek életeteket
Magyarországon született Réka
várában, a Baranya megyei Mecseknádasd mellett, 1043-ban. Atyja,
Eduard, az angol trónt bitorló Kanut elől menekült ide. Anyja,
Ágota, Szent István leánya. 17. csütörtök (Nagy Szent Gertrúd, Tours-i Szent Gergely, Szent Hilda) 1Mak 2,15-29; Zs 49; Lk 19,41-44 Mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk 18. péntek (Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelése, Szent Noé) 1Mak 4,36-37.52-59; 1Krón 29,10-12; Lk 19,45-48 Az egész nép mély hódolattal arcra borult, és magasztalta az Urat 19. szombat: ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET (ünnep) (Szent Abdiás, Szent Geláz) Péld 31,10-13.19-20.30-31 vagy 1Jn 3,14-18 Zs 33 Lk 6,27-38 Az istenfélô asszony dicséretet érdemel: tettei dicsérjék ôt
Árpád-házi Szent Erzsébet
1207-ben
Sárospatakon született. Édesapja a híres magyar király II. Endre
volt. Anyai ágról az Andechs - meráni családból származó Gertrúd
gyermekeként látta meg a napvilágot. Vallásos indíttatását
szüleitől, a környezetében élő Istent szeretőemberektől kapta. Már
kicsiny gyermekkorában fogékony volt az imára, valamint szívesen
adakozott a szegényebb sorban élők számára, de még saját élelméből
is szívesen adott a koldusoknak alamizsnát. 20. vasárnap: KRISZTUS KIRÁLY (fôünnep)
Krisztus
Király Az evangéliumok
sokféleképpen mutatják be Jézust, de ezek a képek inkább a
gyógyítót, a csodatevőt, a tanítót, a talányos történetekkel
megdöbbentő prédikátort állítják elénk, de egyáltalán nem a királyt.
Egyetlen egyszer mutatkozik Jézus királyszerű
pózban, de az sem igazán félelmetes
megjelenés, ez a jeruzsálemi bevonulása. Akkor is nem lovon, vagy
tevén, sőt nem is elefánton érkezik, még csak nem is öszvéren, hanem
szamárháton. Nem igazán uralkodói triumphus ez a bevonulás, hanem
inkább afféle zarándoklat. Egyszer mutatkozik félelmetes ítélőnek,
ez pedig a templom megtisztításának jelenete, amikor kiűzi az
árusokat a templomból, mondván az Isten tiszteletével, az imádsággal
nem fér össze a templomi pénzváltás és kereskedelem.
(Szent Mechtild, Szent Ödön-Edward, Valois Szent Félix) Ez 34,11-12.15-17; Zs 22; 1Kor 15,20-26.28; Mt 25,31-46 Én magam keresem meg juhaimat, és viselem gondjukat 21. hétfő: SZŰZ MÁRIA BEMUTATÁSA
Jeruzsálemben, a
templomhoz közel épült Mária templom felszentelésének évfordulója a
mai nap. A keleti egyházzal együtt ünnepeljük Mária felajánlását, és
szeretnénk miis Istennek ajánlani újra életünket, mindennapjainkat.
Dán 1,1-6.8-20; Dán 3,52-56; Lk 21,1-4 Ezeknek az ifjaknak az Isten tudományt és jártasságot adott minden bölcsességben 22. kedd: SZENT CECÍLIA Dán 2,31-45; Dán3,57-61; Lk 21,5-11 Isten megmutatta a királynak azt, ami történni fog A Ceciliusok nemesi családjában született szép, törékeny, erényes lány szüzességi fogadalmat tett, fiatalon eljegyezte magát az Úrral, a családja nyomására mégis hozzá kellett mennie a pogány Valerianushoz. Nászéjszakájukon elmondta férjének, hogy az ő szeretője egy szent angyal. Valerianus ezt csak akkor hitte el, mikor megkeresztelkedvén ő is meglátta az angyalt, aki liliomból és rózsából (a szüzesség és vértanúság jelei) font koszorúval koronázta meg őket. Cecília ezután Valerianus kérésére öccsét, a gőgös Tiburtiust, és másokat is megtérített. A fiatal lányt perbe fogták és kivégezték. A legenda szerint három napig tartó sikertelen próbálkozás (gőzben való megfojtás, forró olajban főzés) után le akarták fejezni Cecíliát. A hóhér háromszor sújtott le nyakára, de azt is túlélte, három napig élt még, végül barátai karjai közt halt meg. Halála előtt mindenét szétosztotta a szegények között, házából templomot alapított, I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt, s még utolsó perceiben is térített. Először a Calistus katakombába temették, majd a 4. században templomot építettek a tiszteletére a Cecilius-ház helyén, testét 1599-ben épen találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor hunyta volna le a szemét. Kéztartása: bal kezén egy, jobb kezén három ujját kitárva, a három személyű egy Istenről üzen a világnak. 23. szerda (Római Szent Kelemen, Szent Kolumbán) Dán 5,1-6.13-14.16-17.23-28; Dán 3,62-67; Lk 21,12-19 Ujjak jelentek meg: emberéhez hasonló kéz írt a falra 24. csütörtök: DUNG-LAC SZENT ANDRÁS ÉS VIETNAMI VÉRTANÚTÁRSAI (Szent Krizogonusz, Szent Flóra) Dán 6,12-28; Dán 3,68-74; Lk 21,20-28 Az én Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját Az 1625 és 1886 között vértanúságot szenvedett 117 vietnami hitvallókra emlékezik a Katolikus Egyház november 24-én. Dung-Lac Szent András és vértanútársai – papok, szerzetesek és világiak, misszionáriusok és bennszülöttek – életüket adták hitükért, így váltak a vietnami egyház magvetőivé.
„Mindeme
gyötrelmek közepette, amelyek másokat rémíteni szoktak, Vietnam hagyományos vallása a buddhizmus, a taoizmus, konfucianizmus és őskultusz elemeivel keverve. A XVI. század elején léptek először katolikus misszionáriusok Vietnam földjére; a kereszténység fanatikus üldöztetéssel találkozott. Az első két évszázad során mintegy százezerre becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek, de sok történeti adat elveszett. November 24-én 117 szent emléknapját ünnepli az Egyház, akik 1625 és 1886 között szenvedtek vértanúhalált Vietnamban: közülük 96-an vietnami, 21-en külföldi hitvallók voltak. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt. A hittérítő vértanúk közül tizenegyen spanyolok voltak, tízen pedig franciák. Sokakat lefejeztek, másokat megfojtottak, élve megégettek vagy megcsonkítottak, néhányan börtönben halt meg az elszenvedett kínzások következtében. A legkorábbi vértanúk Francisco Gil de Federich és Alonso Lenziana spanyol dominikánusok voltak, akik 1580 körül érkeztek az országba. Gil kilenc éven keresztül apostolkodott a börtönből, gyümölcsözően; Lenziana tizenhárom éven át állandó menekülésben, titokban hűségesen szolgálta a benszülött hívőket. 1832-től minden külföldi misszionáriust kitiltottak az országból, a vietnami keresztényeket pedig arra akarták kényszeríteni, hogy megtapossák a feszületet. A templomokat lerombolták, a keresztény tanítást betiltották. Sokan szenvedtek halált vagy borzalmas kegyetlenségeket. A spanyol dominikánus püspököt, a 76 éves Inigo Delgadót ketrecbe zárták nyilvános kigúnyolás céljából, ahol az éhség és szomjúság ölte meg. A francia Joseph Marchand és Jean-Charles Cornayt kegyetlen vértanúhalált szenvedett. Dung-Lac András, akinek nevét a római naptár külön említi, benszülött vietnami egyházmegyés pap volt. Dung An Trân 1795 körül született pogány szülőktől az észak-vietnami Bac-Ninhben. Családja Hanoiba költözött, ott találkozott a keresztény tanítással. A keresztségben az András nevet kapta. Megtanulta a kínai és a latin nyelvet, teológiai tanulmányokat folytatott. 1823. március 15-én szentelték pappá. Ke-Dâmban szolgált lelkipásztorként. Fáradhatatlanul prédikált, sokat böjtölt, szigorú életet élt, példájára sokan megkeresztelkedtek. 1835-ben, Minh Mang, a „vietnami Nero” uralkodása alatt bebörtönözték, de hívei kiváltották a fogságból. Nevét megváltoztatva rejtőzködött az üldözés elől, ám 1839. novemberében ismét letartóztatták; Peter Thivel, egy másik vietnami pappal együtt, akit gyónás céljából keresett föl. Másodszor is sikerült mindkettőjüket pénzzel kiváltani. Azonban hamarosan újból börtönbe kerültek: ahol borzalmasan megkínozták őket. 1839. december 21-én fejezték le a két papot. Andrást már 1900. május 27-én boldoggá avatták. A későbbi vértanúk közül a leghíresebb Théophane Venard, akit 1852-ben szenteltek pappá. A súlyos üldözések elől Tonkinba, majd Hanoiba menekült, de ott is bújkálnia kellett. Elfogták, bambuszketrecbe zárták – és hitéért 1851-ben lefejezték. Levelei és életpéldája inspirálták Lisieux-i Szent Terézt, hogy jelentkezzék a hanoi Kármelbe, bár betegsége meggátolta, hogy oda kerüljön. A keresztényeket megjelölték arcukon a ta dao (hamis vallás) szavakkal; a férjeket elszakították feleségüktől, a gyermekeket szüleiktől; a keresztény falvakat lerombolták, a keresztények tulajdonát szétosztották. Agnes Thanh Thi Le, 6 gyermek anyja, azért szenvedett vértanúhalált, mert leveleket vitt ki a hitvallóktól a börtönből. 1862-ben egy Franciaország és Amman közötti szerződés garantálta a vallásszabadságot. Ezzel kezdtek megszűnni az üldözések Vietnamban, amelyek számos vonása a régi római keresztényüldözéseket idézi. A 117 vértanú boldoggáavatása négy lépésben történt: XIII. Leó által 1900. május 27-én, X. Piusz által 1906. május 20-án és 1909. május 2-án, XII. Piusz által 1951. április 29-én kanonizálta Vietnam 117 hitvalló keresztényét. II. János Pál 1988. június 19-én Rómában avatta szentté Vietnám hitvallóit. A szenttéavatáson nem vett részt delegáció a kommunista Vietnamból; ám nyolcezer vietnami emigráns vett részt rajta, katolikus honfitársaikat képviselve, akik nem hagyhatták el az országot.
25. péntek (Alexandriai Szent Katalin) Dán 7,2-14; Dán 3,75-81; Lk 21,29-33 Az ég felhôiben valaki jött, aki olyan volt, mint az emberfia Katalin, a szép királylány az egyiptomi Alexandriában élt, és műveltségével kitűnt kortársai közül. Amikor Maxentius császár (305-- 312) Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és a keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet. A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, s ezzel burkoltan a házasságot, azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt. Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta. Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett. Ekkor a császár halállal kezdte fenyegetni Katalint. Készíttetett egy késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg, és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. A látványtól megrémült tömeg tiszteletet adott ,,a keresztények hatalmas Istenének'', s a császárné kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és a kétszáz katonával együtt lefejeztette, s kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le. A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta. Ami ezután történt, az a legenda szerint nyilvánvalóvá tette, hogy Katalin kiragadtatott e földi világból: amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték, hogy a Sinai-hegyen temessék el. A 6--7. században görögül írt Katalin-passiót valószínűleg a képtisztelet vitái és a képrombolás elől nyugatra menekülő szerzetesek vitték magukkal Rómába, ahol a 14. században kiegészítették gyermekkorának történetével. Eszerint Katalin a ciprusi király leánya, akit szülei csodás ajándékként kaptak Istentől. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának. A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítő szent közé sorolták.
26. szombat (Szent Szilveszter apát, Szent Konrád) Dán 7,15-27; Dán 3,82-87; Lk 21,34-36 A Felséges szentjeinek népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma 27. vasárnap: ADVENT 1. VASÁRNAPJA (B) (Szent Virgil) Iz 63,16b-17.19b; 64,2b-7; Zs 79; 1Kor 1,3-9; Mk 13,33-37 Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk: kezed alkotása vagyunk mindannyian Advent 1. Vasárnapja A szakasz, mind formailag,
mind tartalmát illetően apokaliptikus prófétai műfajban íródott.
Ezért int virrasztásra, éberségre a szerző. De honnan származik a
történet? Márk forrását Jézus közvetlen környezetében kell
keresnünk.
28. hétfő (Marchiai Szent Jakab) Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére Gangali Antonio és Antonia asszony gyermeke volt. A keresztségben a Domonkos nevet kapta. Hat vagy hét éves korában egy nyáj őrzését bízták rá. Egy titokzatos farkas napjában többször is szétkergette a nyájat, anélkül, hogy ártott volna a bárányoknak. A kis Domonkos szabadulni akart a pásztorságtól, de nem hittek neki. Mindenki fantáziaképnek tartotta a farkast, Domonkos ezért megszökött és a szomszédos Offidában egy rokon papnál keresett menedéket. A pap befogadta és tanítani kezdte. Családja később beleegyezett tanulásába és Ascoliba küldték, ahol abban az időben a ferences és domonkos kolostor mellett iskola működött. 1404 körül Domonkos Perugiába ment, ahol jogi és orvosi tanulmányokat végzett. 1414 körül egy perugai nemes maga mellé vette jegyzőnek. Így több hónapig Firenzében és Bibbiénában tartózkodott, ahol megismerkedett a ferencesekkel. Elhatározta, hogy szerzetes lesz; 1415 nagypéntekén született meg benne a döntő elhatározás. Belépett a marchiai S. Maria degli Angeli ferences kolostorba, 1416. augusztus 1- én tett fogadalmat, s a rendben a Jakab nevet kapta. A novíciátus után Firenzébe küldték tanulni, ahol hét évvel később pappá szentelték. 1422-től élete végéig legfontosabb feladata a prédikálás volt. Az első években Toszkána, Umbria és Marchia tartományban tevékenykedett. Később bejárta Kelet- és Közép-Európát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 12 évet töltött külföldön. V. Miklós, III. Callistus és IV. Jenő pápa megbízásából háromszor járt Magyarországon. 1458-tól csak Itáliában tevékenykedett. A pápa fölkínálta neki a milánói érsekséget, de nem fogadta el. Nápolyban halt meg 1476. november 28- án. Maradványait a nápolyi Santa Maria la Nova templomában őrzik. Bár a nép már életében is szentnek tartotta, a hivatalos szentté avatása csak 250 évvel később történt meg. 1624-ben boldoggá, 1726-ban pedig szentté avatták.
29. kedd Iz 11,1-10; Zs 71; Lk 10,21-24 Az Úr Lelke nyugszik rajta 30. szerda: SZENT ANDRÁS APOSTOL (ünnep) Róm 10,9-18; Zs 18A; Mt 4,18-22 A hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjébôl Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35--42). A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16--20; vö. Mt 4,18--22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22). Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát. Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza. Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik. András életéről -- aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!'' -- az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Végigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állítják. A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?'' András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el'', és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett. Aegeas kifakadt: ,,Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.'' Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: ,,Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!'' András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre. Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: ,,Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!'' Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.
|
