Magyarországon az idei árviz felmérhetetlen károkat okoz.
A Bódva, a Sajó, a Hernád, a Tisza áradása miatt eddig több mint
3100 embert kellett kitelepiteni.
Családok elveszitettek otthonukat, életük egész munkája a
semmibe veszett. A baj nagysága csak később bontakozik majd ki,
hiszen a viz levonulása után mindent fertőtleniteni kell,
károkat felmérni, otthonokat újraépiteni, sebeket gyógyitani,
fajdalmat enyhiteni, ha egyáltalán lehet.
A bajban való összefogásra a magyar történelemben számos példát
találunk, s ha mi nem is lehetünk árvizi hajósok, Wesselényi
Miklósok, ha adakozunk, ha csak kicsit tudunk adni, az a bajban
levőknek sokat jelenthet.
SZENT
LÁZÁR ALAPÍTVÁNY ESZTERGOM
H-2500 Esztergom,
Bottyán János u. 10
HUF számlaszám: 10103661-14648832- 00000002
SWIFT(BIC) kód: BUDA HU HB
Adószám:18600306-2-11
Elmélkedés:
ÉVKÖZI 14. VASÁRNAPJÁRA
Kinevetik az
igaznak egyszerű voltát
Kigúnyolják a jámbornak együgyűségét! E világ bölcsessége:
cselfogásokkal takarni a szívet; szavakkal leplezni érzéseket; a
hamisat igaznak föltüntetni, az igazat hamisnak. Effajta
okosságot nagy gyakorlattal űznek az ifjak, pénzért tanulnak a
gyermekek. Aki ért ehhez, a többit megvetve pöffeszkedik; aki
nem ért hozzá, azt mint esetlen-félénket bámulja a többség; mert
ezek szeretik a kétszínű álnokságot szép névbe takargatni: a
szív elvetemültségét ugyanis városias ,,csiszoltságnak'' hívják.
Ez a hódolóinak azt parancsolja, hogy tisztség polcaira törjenek;
ha elérik a múló dicsőség hívságát, örvendjenek; ha másoktól
sérelmet szenvednek, sokszorosan torolják vissza! Ha győzik
erővel, senki ellenállót ne tűrjenek! erejük fogytán, ha mit
ádázan nem tudtak elérni, békés nyájasságot színlelve kíséreljék
meg. -- Az igazak bölcsessége viszont ez: semmit sem játszanak
meg ,,affektálva''; föltárják szavuk, ahogy éreznek; szeretik,
ahogy van, a valódi dolgot; kerülik a hamisat; inkább tűrik,
mintsem teszik a rosszat; sérelemért nem állnak bosszút; és az
igazságért gyaláztatni: -- nyereségnek tartják... De ezt az
együgyűségét a jámbornak gúnyolja a világ, mert bölcsei azt
hiszik: az erényes tisztaság: -- bambaság! Szemükben minden
ártatlan tett: nyilvánvaló butaság... Mi is ostobább e világnak,
mint őszintén szólni, nem színlelni, sőt rágalmazókért imádkozni,
szegénységet szeretni, vagyont odahagyni, erőszaknak ellen nem
állani; s az arcul verőnek másik orcánkat odafordítani?
(Nagy Sz Gergely:
Moralia, 10:16)
Elmélkedés:
ÉVKÖZI 15. VASÁRNAPJÁRA
,,A
mennyek országa titkai''
Az evangéliumokban a görög ,,müszterion'' (titok) szó csak itt
fordul elő (vö. Mk 4,11; Lk 8,10). Jánosnál nem szerepel. A szó
maga mély titkot jelent, amelyet nem lehet egészen felfogni,
csak meglepődve szemlélni. Isten országának titka: az ország
megérkezése, ahogy azt a próféták megjövendölték. Az ország
Jézussal érkezik el, ő tárja fel titkait, amelyek el voltak
rejtve a világ teremtése óta (13,35). Ezért ő a kinyilatkoztatás
záróköve, benne mentek teljesedésbe az ígéretek. Ettől kezdve
beáll az elkülönülés: a tanítványok elfogadják, azért meg is
értik a példabeszédek tanítását. Nem saját erejükből, hanem
kegyelmi ajándékként (,,adatik''). A kívülállók (,,nekik'') ezt
az ajándékot utasítják el, ezért ők a példabeszédekben rejlő
tanítást sem akarják megérteni vagyis elfogadni.
(Jakubinyi: Máté
evangéliuma, 160)
Elmélkedés:
ÉVKÖZI 16. VASÁRNAPJÁRA
Aratás napja: ítélet napja
Nagy munkára, folytonos éberségre van szükségünk, hogy e világi
szellem káros befolyását ítéleteinkre s hajlamainkra
ellensúlyozzuk! őserdővel állunk szemben, mely kipusztítva újra
hajt, mert csupa eleven gyökérszál a földje. Aki letöri s a
világ ítéletét megveti, bizalommal áll majd meg az Isten
ítélőszéke előtt. -- Ez aztán az ítélőszék! Micsoda leleplezések
lesznek itt, s mily ürességek s kiábrándulások foglalnak majd
tért épp ott, ahol az ember sokat várt. Az Isten ítélete a
szolid, az önzetlen erényt keresi s illeti, s nem a lármát. A
földi dicsőségből nem kérek. Inkább a félelemhez szegődöm. Mint
bősz tengert, mely mindent szétmos és elsöpör, úgy tekintem a
végtelen Istent, úgy félek ítéletétől, melyet nem tudok
elviselni. Dávid zsoltárai egyre ezt a félelmet hangoztatják: ,,beláttam
Uram, igazság minden ítéleted, igazságodban megaláztál engem!''
Dávid zsoltárai óta ezredek múltak, de helyzetünk az Isten
ítéleteivel szemben nem változott. Aki az Isten ítéleteitől nem
fél, az istenesen nem fél; az nem sejti, hogy mily végzetes baj
az, ha az egész élet kapkodásnak, szappanbuborék-eregetésnek
bizonyul.
Ugyanezt az Isten-félelmet lehelik a középkor fenséges szentjei,
főleg az a két jó barát, egyik koldustarisznyával nyakában, a
másik Franciaország trónján, két rokon: Szent Lajos az egyik,
Assisi Szent Ferenc a másik. Félelemről, rettegésről, ítéletről
suttog mindkettő még haldokolva is, hogy lelkét mély alázatba és
alázatos bizodalomba ringassa. Ne tartsuk ezen érzületeket
extravaganciáknak, ne túlzásoknak; az örökkévalóság örvényei
fölött állni, a végtelen szentség közeledtét érezni és saját
öntudatunkba pillantani önmegsemmisülés nélkül nem lehet. Aki
nem tud félni Istentől, azt még az örökkévalóság szele sem
csapta meg, az még vad lélek, a természetfelettinek még küszöbét
sem érte el. Hanem aki bizalmatlankodik önmagában, aki tudja,
hogy folyton csalja magát, abban kezd mozogni a lélek, mert
közelebb van hozzá az Isten.
Három ítélőszék előtt jelenik meg az ember. A két elsőt,
földieket, nevetheti; a harmadikat ne nevesse; komoly az, mint
maga az örökkévalóság. Akarunk dolgozni a világban, józan, igaz
erényre törekedni s önmagunkban bizalmatlankodni. Szent
alázatban akarom rostálni az önzés polyvájától az én vetésemet,
aratásomat; gyanakodva akarok vigyázni lelkem mozdulataira, hogy
ne az ideigvalónak, hanem az örökkévalónak szolgáljanak. Akkor
életemen kifejlik az Isten gondolata, s megnyerem a kegyelmet,
hogy szerencsés kézzel dolgozzam megtestesülésén. Gondolatait
utána gondolom, -- érzelmeit átérzem, életét átélem, hogy
ítéletét kiálljam s örvendjek fölötte.
(Prohászka:
ÖM, 17:332)
Genf,
2010. március 21:
Főpásztori
látogatás Genfben - (Genf lelkipásztort keres)
Nagy öröm és
megtiszteltetés érte Genf-környéki közösségünket: március 21-én
meglátogatott bennünket Cserháti Ferenc püspök úr, a szórványban
élő magyar közösségek főpásztora.
Bővebben>>
